3.
Az oktatás
szervezeti formái és szervezési módjai
Falus Iván Didaktika könyve alapján
Az iskolának is,
mint minden más szervezetnek megvan a maga szervezeti formája.
Az egyik ilyen
alapvető pillére az osztály, melynek
megszervezése természetesen az adott iskola feladata. Az osztály a
tanítás-tanulás társas közege. Szociológusok szerint az osztály társas
kényszerképződmény, mely légkörében (a tanuláshoz, társakhoz, tanárokhoz,
iskolához való viszony) sajátos egységgé válik. Az osztályközösség, az ott szerzett
közös élmények, a barátságok egy életre szólnak, mely meghatározó egy fiatal
életében. Nem hiába szerveznek osztály találkozókat, ahol együtt elevenítik fel
a szép emlékek.
Azonban az
osztályban, mint minden közösségben itt is kialakul egyfajta differenciálódás
és felosztásra kerülnek az osztályon belüli szerepek. Nagyon meghatározó lehet,
hogy ki, ki mellett ül. Az 1700-as években a tanulmányi eredmény alapján
ültették a gyermekeket. Elől ültek a jó tanulmányi eredménnyel rendelkezők,
utána a közepes tanulók, és hátul a gyengék. Manapság az egészségügyi
szempontokat veszik elsősorban alapul, ezen kívül a szabad ültetési rend
dominál. Természetesen a tanárok időnként egyfajta szétültetésre
kényszerülhetnek, amennyiben a rend fenntartása megköveteli.
Az osztály belső
élete sokszor rejtve marad a tanárok elől, pedig az osztály informális
hatásrendszerének megismerése fontos lenne a jobb irányíthatóság érdekében. Az
osztály belső életének megismerése, az osztály szociális klímájának alakítása
ma elsősorban az osztályfőnök
feladata. Az osztály jobb megismerése megfigyelésekkel és szociometriai
vizsgálattal lehetséges. Fontos lehet erre is időt szakítani, hiszen kedvezően
befolyásolhatja a tanítási-tanulási folyamatokat.
Régebben az
osztályba sorolás a tanulók tudása szerint történt, így tudás szempontjából
homogén, azonban életkor szerint heterogén volt az osztály összeállítása. Az
osztályok évfolyamokkal való azonosítása Comenius
pedagógiai rendszerének fontos eleme, és nagyjából ma is így működik, de az
évek során több féle korrekciós megoldásmóddal próbálkoztak /
próbálkoznak. Ilyen pl. az
iskolaérettségi vizsgálat, ahol megállapítják, hogy elég érett –e és fejlett-e
a gyermek a közoktatási intézménybe való belépéshez. Ennek eredményeképpen az
intenzívebb fejlesztésre szoruló, egyes tanulási képességekben kevésbé fejlett
tanulók fejlesztő osztályokba kerülhetnek.
Párhuzamos
osztályba sorolás lehetséges:
- érdeklődés, ambíció szerint
- teljesítmény alapján, a legfontosabb tantárgyak tanulására
- teljesítmények alapján, osztályon belüli részcsoportok
- képességek
- problémás, tanulási és magatartási problémákkal küzdő gyerekek egy osztályba sorolás
A teljesítmény
alapján történő osztályba sorolásnak vannak előnyei és hátrányai. Kétség kívül a
jobb tanulókat egy csoportba tömörítő intézkedés segítheti ugyan a jobb
tanulókat a gyorsabb, magasabb szintre jutáshoz, de a rosszabb tanulók így meg
vannak béljegezve, és a tanulásban isis hátrányba kerülnek. Egy jó tanuló tudja
motiválni és magával húzni a gyengébb képességű tanulót.
Ugyan Comenius
elvei szerint történik mind a mai napig az osztályba sorolás, azonban, a
következő osztályok eléréséhez szükséges tanulmányi eredmény elégtelensége esetén
lebukó tanulók az osztály homogenitását veszélyezteti.
A mai oktatási
rendben a koedukált osztályok és iskolák a természetesek. Azonban nem volt ez
mindig így. A 20. századi elején lévő feminista mozgalom harcolta ki többek
között, hogy a nőknek legyen joguk iskolába járni. Koedukáció a magyar
oktatásügyben az 1960-as évek elején vált általánossá. Egyes kutatások szerint
azonban a formális egyenlőség mellett a jelenlegi iskolában a lányok hátrányos
helyzetben vannak. Empirikus vizsgálatok azt mutatják, hogy a tanárok többet
dicsérik a fiukat, jobban törődnek velük. Németországban és Ausztriában
megjelentek már alternatív lányiskolák is , de olyan próbálkozások is
történtek, hogy a fiús tárgyakat a lányok külön tanulják. Angliában végzett
kutatási eredmény bizonyítja, hogy a szeparált oktatásban megnőtt mind a
lányok, mind pedig a fiúk teljesítménye. Erről részletesebben a Differenciálás
és adaptivitás tételben írtam már.
Nagyon fontos az
előrehaladás szempontjából az osztálylétszám alakulása, hiszen a ma
optimálisnak tartott egyénre figyelő oktatás csak alacsony létszám esetén
képzelhető el. Comenius akár 300 fős osztályokat is el tudott képzelni, Ő úgy
gondolta, hogy a tanár sugárzásából akár hány tanuló részesülhet. Azonban a
századfordulótól jelen van az a gondolat, hogy az osztálylétszám nem független
a gyerekek taníthatóságától, a pedagógiai céloktól, az oktatás során
alkalmazott szervezési módszertani koncepciótól. Vannak kutatások, amelyek
megpróbálták feltárni az ideális osztály létszámot, de erre igazából válasz nem
született. Azonban a kutatási eredmények
is igazolták, hogy az alacsonyabb osztály létszám pozitívan befolyásolja az
oktatás eredményességét. Ami nem meglepő, hiszen kisebb osztály létszám esetén
a tanár jobban tud odafigyelni egy-egy tanulóra. Nagy Sándor szerint a 25-30 fő
közötti osztálylétszám az, amely mind pedagógiai, mind oktatás-gazdaságtani
szempontból elfogadható. A hatékonyabb
tanítás miatt sok tantárgynál alkalmazzák az osztálybontást, melyek elsősorban azonos szinten lévő tanulókból
kerülnek ki. Létezik az úgynevezett nívóscsoportos
oktatás is, amelyben párhuzamos osztályok tanulóiból egyes tantárgyakból
hasonló színvonalú csoportokat alakítanak így biztosítva a gyorsabb haladást. Ezek
a csoportbontások azonban csak akkor lehetnek eredményesek, ha itt is figyelni
tudnak a tanulók egyéni sajátos tulajdonságaira. A team oktatásról akkor beszélünk, ha két, vagy esetleg több osztály
számára közös tanítást (előadás, bemutatás) szervezünk. Szervezhetünk a
projektek köré is csoportokat, amely a feladatra összpontosít, és független az
osztályoktól. A Didaktika könyv még megemlíti a tanulók haladási tempójára tekintettel levő szervezeti megoldásokat, amikor egy gyorsabban haladó diák bizonyos
tantárgyakat, tanulhat a felette járó osztállyal, vagy pont az ellenkezője, ha
egy tantárgyból egy tanuló gyengébb és lemaradt, akkor osztályismétlés helyett
tanulhat az alatta járó osztályba is. Ezek a megoldások azonban Magyarországon
nem jellemzőek.
Magyarországon a
közoktatásban egy tanóra 45 perces, 10-20 perces szünetekkel, amelyet
Poroszországtól vettünk át. 1890-ben jelent meg Poroszországban egy rendelet,
amely 50 percben jelöli meg a tanórát. 1911-es rendelet csökkenti le 45 percre
a tanóra időtartalmát. Azonban egyes reformpedagógia támadta a tanítási órák
rendszerét, úgy gondolták, hogy nem gyermekbarát. Magyarországon is számtalan
kísérlet volt, főleg alsóosztályokban, hogy a tanítási óra ne legyen ennyire
merev, hiszen a gyerekek ebben a korban még nem tudnak 45 percet végig ülve,
figyelni. Azonban a mai modern oktatási módszer eredményeképpen szükséges
hosszabb órák tartására is (csoportmunka, projekt módszer). Ezeknek a
megszervezése nagy nehézséget okoz az órarend készítésében.
Rituálék, tradíciók is nagyon fontosak az iskola
életében. Ilyen például az óra elején és végén a csengőszó, vagy az óra eleji
jelentés, ahol a tanár egy fontos információhoz jut, ki miért nincs az órán. A
jelentés többnyire felállás közben történik, azonban az óra végi felállás egyre
inkább eltűnik az iskola életéből. Ilyen rituálé még az egyházi iskolákban az
első óra imával való kezdése, de az 50-es években például énekszóval kezdték a
napot. A könyv véleménye szerint a fent
említett rituálék ma már inkább merevséget, formalitást érzékel, azonban én úgy
tapasztaltam, hogy a gyerekek elfogadták ezeket a fajta szokásokat, az iskola
életéhez tartozónak tartják, és nem ez a legnagyobb problémájuk az iskolával
kapcsolatosan.
Az órarend összeállítása elég sok
fejtörést okoz, az arra kijelölt személynek és sok egyeztetés szükséges. Az órarend
összeállításánál figyelnünk kell az alábbiakra.
- az intenzív szellemi munka a hét második és harmadik munkanapja 9-11 óráig a legalkalmasabb
- hasonló tartalmú, logikájú órák egymásutánja gátolja a feldolgozást, zavarja a felidézhetőséget, azaz fellép a homogén gátlás
- a fizikai megterhelést kívánó óra után nem célszerű finomabb mozgást igénylő foglalkozást betervezni
- Az egyes tantárgyak óráinak arányos heti elosztása az érdeklődés fenntartásának a folyamatos gyakorlásnak, a rendszeres ismétlésnek egyik feltétele.
Természetesen
minden szempontot nem lehet figyelembe venni, de törekedni kell, a minél
optimálisabb órarend összeállítására.
A tanítási óra menete voltaképpen azon
múlik, hogy hogyan vélekedünk a tanítási folyamatokról, milyen eszközök vannak
a kezünkben, és milyen lehetőségeink vannak, de függ a tanár személyiségétől,
és az iskola kultúrájától is. A hazai didaktikában az utóbbi 40-50 évben az
ismeretszerzés (tények nyújtása, általánosítás, rendszerezés, rögzítés,
ellenőrzés, értékelés stb.) tekintettük a didaktikai feladatoknak. A
Moszkalenko-vita (1960) segített abban, hogy a tanítási órát egy kicsit
rugalmasabban kezeljük. A szakirodalomban megjelent az óramodell fogalma,
amelynek a lényege, hogy az órák menetének megtervezésekor az ismert didaktikai
feladatok mellett jelentősnek kell tekinteni, hogy az óra milyen szerepet
játszik a tanítási-tanulási folyamatban, hogy milyenek az osztályok
sajátosságai, milyen eszköz áll a rendelkezésünkre a tanításban és végül, hogy
hogyan tudjuk aktiválni a tanulókat.
Ugyan az oktatás
alapvető szervezeti formája a tanítási óra, azonban számtalan egyéb lehetőség
kínálkozik a gyermekek nevelésére, oktatására. Ilyen például a tanulmányi
kirándulás, a múzeumi, könyvtári foglalkozás az erdei iskola is.
Az
oktatás szervezési módjai
Mint az fentebb
említettem, hogy az, hogy a tanár milyen oktatási módszereket használ, az
nagymértékben függ a tanár személyiségétől és az iskola kultúrájától.
A leggyakrabban
alkalmazott módszer, mid a közoktatásban, mind pedig a felsőoktatásban, az a frontális munka. „A frontális munka az a szervezési mód,
amelyben az együtt tanuló / tanított gyerekek, ifjak tanulási tevékenysége
párhuzamosan, egy időben, gyakran azonos ütemben folyik a közös oktatási célok
érdekében.” (Didaktika)
Mivel ebben a
tanulási formában a tanulók oktatási folyamatában való részvételének
intenzitása nagyon különbözőek, ezért a tanulási teljesítményeik is azok. Többnyire
osztálykeretben történik, de tarthatunk előadást több osztályt összevonva is.
Ebben az esetben
a tanár a tudás egyedüli birtokosa, a gyerekek passzív hallgatók, befogadók. A tanár áll a központban. Azonban a frontális munka részét képezheti a
szemléltetést is.
Előnyei:
- a leggyorsabb tanítási mód
- tömegoktatás legolcsóbb módja
- nagy osztálylétszám esetén nem is lehet másképp tanítani
- módot ad a pedagógusnak a szereplésre
- könnyebb rá felkészülni
- ők is így tanultak, ehhez van mintájuk.
Azonban
számtalan hátránya is van, a diákok figyelme hamarabb elkalandozik, nehezebb
odafigyelni, és az íj módon tanítási folyamat nem annyira hatékony, mint az
interaktív órák. A kor változásával változott a frontális munka is. A tanárok
egyre inkább próbálják bevonni a tanulókat az órai munkába, kérdéseikkel, vita
gerjesztésével.
Egyre gyakrabban
alkalmazott szervezési mód az egyéni
munka, mely során a gyerekek önállóan megoldandó feladatokat kapnak.
Alkalmazható új ismeretek szerzésére, korábban tanultak alkalmazására,
rögzítésére, rendszerezésére.
Az egyéni
munkának több fajtája van:
- Egyedül végzett munka: Itt nem vagyunk tekintettel a diák a feladathoz szükséges megalapozó tudásra. motiváltságára, tulajdonságaira. Motiváltságot növelheti, ha a rászoruló diák számára személyre szabott segítséget nyújtunk. Csak azoknak a tanulóknak biztosítja az előrehaladást, akinek a feladat éppen szól, vagy akik olyan segítséget kapnak, hogy tényleg tovább tudnak lépni.
- Rétegmunka: Itt az osztályt csoportokba osztjuk, és kapnak könnyű, vagy nehezebb feladatokat. Itt a tanulók képességük szerinti besorolása történik, ami nem mindig szerencsés, egyfajta skatulyázásként élhetik meg a tanulók. A besorolás a gyerekek tanulmányi eredményétől, szorgalmától függ, és nem a valódi gyermekismerettől.
- Teljesen egyénre szabott munka esetében egyéni, önállóan megoldandó feladatot adunk és tekintettel tudunk lenni az előzetes tudásra, feladatmegoldó szintjére, képességeire.
- Részben egyénre szabott munkáról akkor beszélünk, ha hasonló szintű tanulók számára adunk azonos feladatokat.
Legegyszerűbb
természetesen az egyedül végzett munka, mivel itt nem vagyunk tekintettel az
egyén képességeire, a feladat mindenkinek szól, nem kell személyre szabott
feladatot készíteni. Talán ezt alkalmazzák a leggyakrabban. De bármelyik
szervezési módot is alkalmazzuk, fontos az állandó felügyelet, és
segítségnyújtás, ha kell.
Az elakadásnak
több oka is lehet (nem megfelelő feladatot adtuk ki, a tanuló többet vállalt,
mint amire képes, nem olvasta végig az instrukciókat stb.). Fel kell tudni
tárni, az elakadás okait, és megfelelő segítséget kell tudni nyújtani.
Az értékelés az
egyéni feladatoknál nagyon nehéz, főleg, ha különböző szintű feladatokat kapnak
a tanulók. Ezért az osztályozás hagyományos módja nem mindig célravezető,
megoldás lehet, a szóbeli, vagy írásbeli értékelés, de mindenképp látnia kell a
tanulónak, hogy honnan indult, és hova kell, hogy eljusson a tanulmányai során.
A párban folyó tanulás lényege, hogy két
tanuló dolgozik ugyanazon a feladaton egy közös cél elérése érdekében. Ennek a tanulási módnak két válfaja
létezik. Az egyik, amikor két hasonló
szinten lévő tanuló old meg egy közös feladatot. Ezt a munkafolyamatot más
néven páros munkának nevezik. A másik
változat, amikor különböző szinten lévő gyerek között jön létre munkakapcsolat.
Itt az a cél, hogy a jobb szinten lévő tanuló segítse a gyengébbet. Ezt a
tanulási módot a szaknyelv tanulópárnak
nevezi.
A párban folyó
munka folyhat zárt oktatás körülményei között, amikor mind a párok összetétele,
mind a kiszabott feladat a tanár hatásköre. A párok kijelölésénél figyelembe
kell venni, hogy a tanulók legyenek olyan viszonyban egymással, hogy tudjanak
és akarjanak együtt dolgozni, mert csak így lesz a munka gyümölcsöző. De
folyhat nyílt oktatás keretében is, amikor a párok önként szerveződnek egy
feladat megoldására. Ez a fajta tanulási
mód rendkívül hasznos lehet, ha megfelelően koordináljuk. Többet megtudhatunk a tanulóinkról a munka
közben, mint mondjuk egy frontális oktatás során. Ennél a módszernél is fontos
a folyamatos segítségnyújtás.
A
csoportmunkában 3-6 fő közös munkában old meg kapott vagy vállalt
feladatot. A csoportmunka alkalmazható
az új tananyag feldolgozásában, a már meglévő tudás rögzítésében,
alkalmazásában, rendszerezésében. Csoportokat létrehozhat a tanár különböző
szempontok szerint (gyerekek szociális kapcsolatai, érdeklődési kör, ülésrend,
tanulmányi szint). A csoportalakításnál állandóan felmerül a kérdés, hogy
legyen e csoportvezető, állandó, vagy változó legyen a csoport összetétele?
Akkor eredményes egy csoportmunka, ha a csoport tagjait kölcsönös függési,
felelősségi és ellenőrzési viszonyok kapcsolják össze a közös feladatmegoldás
során. Ezt az egyensúlyt veszélyezteti,
ha csoportvezetőt választ a csoport.
A csoportmunka
alkalmazásának fő gyakorlati lépései:
- csoportmunka előkészítése frontálisan
- feladatok meghatározása (kijelölheti a tanár, de a tanulók is dönthetnek a témáról)
- a rendelkezésre álló idő meghatározása
- csoportos tevékenység a tanár segítségnyújtásával
- csoportmunka befejezése
- frontális beszámolók a munkáról, kiegészítések, viták
- szóbeli értékelés, kitérve a megoldás tartalmára, színvonalára, az együttműködés jellegére
A pedagógusnak
számtalan feladata van a csoportmunka alatt. De az, hogy mi a feladata, azt az
egyes csoportok megfigyelése illetve a csoportok jelzései alapján dönti el.
Csoportok lehetnek:
- konfliktusmentes, alkalmazkodó csoportok: személyes ütközés nincs a munka alatt, együtt tudnak dolgozni.
- konfliktusos, alkalmazkodó csoport: ugyan van konfliktus a csoporttagok között, de alkalmazkodnak egymáshoz, és egyre nagyobb szervezettséggel dolgoznak
- konfliktusos, nem alkalmazkodó csoport: csoporttagok közötti ütközéseket főleg az táplálhatja, hogy a tanulók között nagy különbségek vannak az együttműködés normáihoz való igazodás szempontjából. Ugyan vannak konfliktusok, a munka azért folyik.
- konfliktusmentes, nem alkalmazkodó csoport: a csoporttagok jól megértik egymást, azonban fejletlenek az együttműködés szempontjából, a feladattal gyakorlatilag nem foglalkozik.
Kívánatos, hogy
a pedagógus valamennyi csoport esetében szemmel tartsa a csoportmunka
tartalmát, konfliktusok esetén az együttműködés szempontjából fejlettebb
tanulók pozícióit erősítse, a munkában részt nem vevő tanulók számára a
tanulásra jobban inspiráló szituációt teremtsen, akár a feladat
megváltoztatásával is, akár úgy hogy átszervezzük a csoportokat, vagy a
csoportmunka szempontjából értetlen tanulók számára páros, vagy egyéni feladat
meghatározásával.
A csoportmunka
kedvelt oktatási módszer a tanításba. A jól szervezett csoportmunka mind az
egyén, mind az osztályra pozitív hatással van. Az együttes munka során szerzett
tapasztalat révén átalakul az osztály társas viszonya, közösségformáló hatása
is van. Azonban úgy gondolom, hogy elsősorban kisebb létszám esetén
alkalmazható eredményesen.
Mint a tanítási
módszereknél, itt is az úgynevezett” blended” módszer alkalmazása javasolt,
vagyis mindegyik szervezési mód hasznos, mindegyik másra való, érdemes
felváltva használni őket. Azonban ahhoz, hogy ki tudjuk választani a megfelelő
szervezési módot, tisztában kell lennünk az előnyeikkel, hátrányaikkal, hogy
melyik milyen esetben alkalmazható eredményesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése