4.
Oktatás
módszerei
Egy kezdő
tanárban sokszor felvetődik az a kérdés, hogy hogyan is tanítsak, milyen
módszer a leghatékonyabb, ami segíti a tanulót a tudás elsajátításában. Erre
kerestem a választ Falus Iván Didaktika
c. könyvében. A szerzővel egyetértve elmondhatjuk, hogy az oktatási
módszerek az oktatási folyamatnak állandó részei kell, hogy legyenek, és ezek
különböző célok elérése érdekében kerülnek alkalmazásra.
Számos oktatási
módszer létezik melyek véleményem szerint tanulhatók, azonban sok esetben függ
az iskola-tanár-tanuló már kialakult szokásaitól is. Az egyik legismertebb, és
talán a leggyakrabban alkalmazott módszer, az előadás. „Az előadás olyan
monologikus szóbeli közlési módszer, amely egy-egy téma logikus, részletes,
viszonylag hosszabb ideig tartó kifejtésére szolgál. Általában magába ötvözi az
elbeszélés, a magyarázat és a szemléltetés elemeit, amelyek máskor önálló
módszerként jelennek meg.” Az előadás tarthat 20-25 pertől akár 1,5 órán
keresztül is, ami függ a tanuló életkori sajátosságaitól. Közoktatásban egyre
inkább háttérbe szorul ez a módszer, és egyre több tanár részesíti előnyben a
kooperatív tanítási módot.
Az előadás
alkalmazása indokolt, ha:
- a cél az új ismeretek közlése
- a tananyag nem hozzáférhető más forrásból
- az adott tanulócsoport számára sajátos struktúrában célszerű azt közölni
- az érdeklődés felkeltésére szükség van
- rövid ideig kell az információkat megjegyezni
- egy tanagyag bevezetésére használják, s majd más módszerek követi
Az előadás
szerkezetét tekintve három fő részre tagolhatjuk: bevezetés, kifejtés,
összegzés.
Egyre népszerűbbek
az interaktív tanítási módszerek, amit ennél a módszernél is lehet alkalmazni,
hogy a diákok figyelmét fenn tudja a tanár tartani. Gondolok itt a kooperatív
tanítási módszerre, vagyis egyfajta párbeszédet folytatni a hallgatókkal.
A következő módszer
a magyarázat, ami elengedhetetlen
egy-egy órai munka során. „A magyarázat
olyan monologikus tanári közlési módszer, amellyel törvényszerű összefüggések,
szabályok, tételek, fogalmak megértését segítjük elő.”
Brown és
Armtstong (1984) szerint három magyarázat típust különböztethetünk meg:
- Értelmező: Arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi? mit? Pl:Mi a pedagógus szerepe a vita vezetése során?
- Leíró: a hogyanra keresi a választ. Pl: Hogyan lehet az internet segítségével külföldi könyvtárak anyagában tájékozódni?
- Okfeltáró kérdőszava a miért? Pl: Miért teszi lehetetlenné a magas infláció a hallgatói kölcsönök bevezetését?
A hatékony
magyarázatnak logikusnak, világosnak, érdekesnek, tömörnek és egyszerűnek kell
lennie.
Az alábbi
praktikák segítenek egy jó magyarázat felépítésében:
- a célok megfogalmazása
- a tanulók előzetes ismereteinek számbavétele
- példák megfelelő kiválasztása, és számbavétele
- a magyarázat logikus felépítése, magyarázó kötőszavak használata
- audiovizuális eszközök alkalmazása
- részösszefoglalások, ismétlések beiktatása
- szabatos fogalmazás, ismert szavak használata
- kérdések feltétele
- mimikával, gesztusokkal kísért előadásmód
- vázlat készítése (táblán, írásvetítő)
Az elvbeszélés, hasonló az előadáshoz csak
rövidebb terjedelmű, a magyarázattól pedig az információ átadás célja, jellege
különbözteti meg. Az elbeszélés konkrét információk átadására szolgál.
Nagymértékben igénybe veszi a tanulók képzeletét. Mint a legtöbb módszernél,
ebben az információs társadalomban a gyerekekhez közelebb tudjuk vinni a
tananyagot, ha színesebbé, érdekesebbé tesszük a különböző technikai
eszközökkel, mint például használjuk a szemléltetés módszerét is valós tárgyak
bemutatásával, filmrészletek, fényképfelvételek levetítésével,
szemléltetésével.
A megbeszélés is részét kell, hogy képezze
az oktatási folyamatnak. Ezt gyakorlatilag bármely módszerrel együtt lehet, és
kell alkalmazni, így a tanár visszajelzést kap, hogy a tanuló megértette-e az
elhangzottakat, lehet-e továbbhaladni, vagy további magyarázatra van szükség.
A
megbeszélés főbb elemei:
- Strukturálás: a célok világos kitűzése, gondolatok kiemelése, az egyes részek összefoglalása, gondolatok összegzése
- Kérdezés: itt megkülönböztetünk konvergens kérdéseket - egy vagy néhány jól körülhatárolt válasz adható, és a divergens kérdések, amelyre több jó válasz is adható.
- Visszacsatolás, a tanulók tevékenységének értékelése: ez nagyon fontos minden oktatási folyamatban, az órát célszerű evvel zárni.
A következő
oktatási módszer a vita, amely az
ismeretek elsajátításán túl célja a gondolkodás és a kommunikációs készségek
fejlesztése. Bármennyire is hihetetlen, de ezt is tanulni kell. Itt a tanulóké
a főszerep, a tanár csak moderátorként, vagy facilitátorként van jelen. Ha
vitát alkalmazunk, fontos tisztában lenni a tanulók előismereteivel. Fontos
előre megtervezni a vita menetének körvonalait. Egy jó vita alapfeltétele, hogy
az osztályterem adottságai is megfeleljenek egy ilyen módszer alkalmazásának.
Fontos, hogy a tanulók lássák egymást és a tanár csak a háttérből irányítson,
különben átmehet a vita megbeszéléssé, vagy előadássá.
A tanár dolga a
vita levezetése. Célokat, és a vita
szabályait közölni kell a hallgatókkal, meg kell adni az időtartalmát is. A
vita végén összegezni kell az eredményt.
Fontos, hogy a
tanár végig jegyzeteljen a vita alatt, hogy reflektálni, összegezni tudjon a
vita végén.
A szemléltetést, mint oktatási módszert
már említettem az elbeszélés tárgyalása során. Ez a módszer nagyban hozzájárul
a képszerű gondolkodás fejlesztéséhez, a tanulók érdeklődésének felkeltéséhez,
vagy a tanultak alkalmazásához.
A munkáltató
módszer a mai tanítási folyamat során egyre népszerűbb. Ide tartozik a projekt módszer, „a tanulók
érdeklődésére, a tanárok és a diákok közös tevékenységére építő módszer, amely
a megismerési folyamatot projektek sorozataként szervezi meg.” A projekt
kidolgozása történhet egyénileg vagy csoportosan, végeredménye egy bemutatható
szellemi vagy anyagi alkotás. Véleményem szerint hatékonyabb, mint egy
előadáson átadott ismeretanyag megtanulása, mivel itt a diákok interaktívan
vesznek részt a munkában, ezáltal az ismeretanyag mélyebben ívódik be a
memóriába.
A projektmódszer alkalmazásának lépéseinek
ismerete elengedhetetlen a sikeres munkához, hogy mindenki profitáljon belőle,
és elkerüljük azt, hogy néhány diák dolgozik, a többi pedig csak nézi,
passzívan vesz részt a munkában.
- a célok, téma kiválasztása (ide hasznos a gyerekek bevonása is)
- tervezés (feladatok kiosztása, helyszín megtervezése, munkaformák megválasztása, időtartalom meghatározása) itt fontos megfogalmazni az értékelés kritériumait is, hogy milyen kritériumnak kell megfelelnie a projektmunkának
- kivitelezés (egyéni kutatómunka, vagy a tanártól szerzett ismeretanyag) több fázisból áll: adatgyűjtés, feldolgozás, a produktum összeállítása
- zárás, értékelés (projekt bemutatása, és annak értékelése)
Ugyan a könyv
nem a munkáltatói módszernél említi, én még is itt térnék ki a tanulók kiselőadásaira, mivel ahhoz,
hogy a kiselőadás sikeres legyen, a tanulónak önálló kutatást kell végeznie, és
logikusan felépítenie az előadását. Ez a módszer a felsőbb évfolyamoknál
alkalmazható, melynek időtartalma 10-15 perc.
A könyv külön
kitér még a tanulási szerződésre,
amely a tanár és a diák közötti megállapodás egy adott tanulási cél elérése érdekében.
A szerződésben vállalt tevékenységeket javasolhatja a tanár vagy a tanuló is,
de mindkét esetben egyetértés alapján történik a megállapodás feltételeink
rögzítése és aláírása. Véleményem szerint ezt a módszert viszonylag ritkán
alkalmazzák az oktatásban.
Az információs
társadalomban a tanulók egyre inkább igénylik a nem hagyományos oktatási
formákat. Egyre szélesebb körben használatos a kooperatív oktatási módszer, mely általában 4-6 fős kis
csoportokban végzett tevékenységen alapul. Ez a módszer jelentősen fejleszti a
tanulók szociális készségeik, együttműködési képességeik kialakulását.
Ide tartozik a szimuláció, a szerepjáték és a játék,
melyek folyamán a tanulók tapasztalati tanulás révén fogalmakat, eseményeket,
jelenségeket sajátítanak el, tevékenységeket gyakorolnak be. A szimuláció a
fizikai vagy társadalmi valóság bizonyos elemeit elvonatkoztatja oly módon,
hogy a tanulók ezekkel kapcsolatba léphetnek és a szimulált valóság részeseivé
válhatnak. Szerepjáték esetében a tanulók eltérő nézeteket valló elképzelt vagy
valós történelmi személyiségeket testesíthetnek meg. A játék is gyakran
használt tanítási módszer, melyben a gyerekeket erőteljesen motiválják, hogy
elsajátítsák az ismereteket, és minél jobban szerepeljenek. A tanulás
színesítése érdekében kerül sor erre a módszerre.
Az iskolák
viszonylag gyakran szerveznek tanulmányi
kirándulásokat, amely jó lehetőséget biztosít a közvetlen, életszerű
tapasztalatszerzésre, azonban időigényes, és költséges, és sok fáradsággal jár.
A házi feladat alkalmazása nagyon régi
keletű, sok vitát kiváltó módszer. Sokan úgy gondolják, hogy a tananyagot az
iskolában kell megtanítani a gyerekeknek, és felesleges terhet ró a tanulókra a
házi feladat feladása. Úgy gondolom, hogy egy 45 perces óra nem elegendő, hogy
a teljes anyagot elsajátítsák a gyerekek, nem is beszélve arról, hogy különböző
képességű tanulókról van szó, van olyan tanuló, akinek több időre van szükség a
tanultak memorizálására, és az iskola nem tudja felvállalni, hogy mentesítse a
gyerekeket az otthoni tanulás alól. A nemzetközi vizsgálatok is azt igazolják,
hogy azok az országok (pl. Japán) ahol több időt töltenek a tanulók a
tanulással, és a házi feladat megírásával, sokkal jobb teljesítményt nyújtanak,
mint azok (pl. Amerika), akik kevesebb időt fordítanak a tanulásra.
Ahhoz, hogy a
megfelelő módszert ki tudjuk választani, elengedhetetlen a különböző módszerek
alapos ismerete. Úgy gondolom, hogy a hatékony tanítás érdekében fontos
kombinálni ezeket a módszereket. Az hogy mely módszereket választjuk
gyakrabban, az nagyrészt függ a tanár habitusától és az iskolai szokásoktól is
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése