Az Iskola világának narratívái: elmélet és gyakorlat a pedagógiában

1.     Az Iskola világának narratívái: elmélet és gyakorlat a pedagógiában

Ollé János előadása alapján

Én nem vagyok tanár, azonban az édesapám egy szakközépiskolában tanított, így elmondhatom, hogy a gyerekkoromat az iskola világában töltöttem, tanárok között. Azóta persze sok minden változott, de igyekszem nyomon követni a változásokat főleg az unokahúgaim tanulmányai során.

Az iskola arculatát, követelményrendszerét számtalan előírás, és rendelkezés szabályozza.  A Nemzeti alaptanterv és a kerettantervek lehetővé teszik, hogy az egyes oktatási intézmények önállóan készíthessék el a saját részletes pedagógiai programjukat. „A pedagógiai programban elsősorban az iskola tanítóinak és tanárainak a „pedagógiai hitvallása” fogalmazódik meg, azok a nevelésfilozófiai elvek és értékrend, amely alapján az intézmény pedagógusai közösen határoznak az intézmény pedagógiai célrendszeréről. „ (Falus Iván Didaktika) Ennek a programnak a segítségével a tanárok nagyjából egy egységes nevelési elvet képviselhetnek.

Az iskola világával számtalan könyv és tanulmány foglalkozik. Fontosnak tartom, hogy a leendő pedagógus találkozzon ezekkel a szakirodalmakkal, hogy majd ha bekerül egy intézménybe, jobban megértse az ottani világot, könnyebben tudjon beilleszkedni a tantestületbe Megismerni azonban igazából csak akkor lehet, ha az ember benne tevékenykedik nap, mint nap.  Azonban sokat segíthet az előzetes tudás, ismeretanyag. Vannak törvényszerűségek, amiket érdemes megtanulni, hogy segíteni tudjuk a tanulók fejlődését. Fontos, megismerni a gyermeklélektant, de ugyan ilyen fontos megvizsgálni, hogyan lehet egy gyermeket motiválni.  Azt hiszem, avval mindannyian egyetértünk, hogy motiváltság nélkül nincsen tanulás. Az iskolai tanulást a tanár kezdeményezi, de fontos, hogy a diák együttműködjön a tanárával. „Motiváción az oktatás elméletében két - egymással szorosan összefüggő - dolgot értünk. Egyrészt azokat a belső hajtóerőket, amelyek a tanulót a tanárral való együttműködésre, a tanulási folyamatban való aktív részvételre késztetik, másrészt azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a tanár tesz azért, hogy a tanulót rávegye az együttműködésre. Ez utóbbira a motiválás szóval is hivatkozhatunk.”(Knausz, A tanítás mestersége) Sokszor lehet hallani, hogy ezt a gyereket nem lehet motiválni. Véleményem szerint minden gyermeket lehet motiválni, csupán meg kell találni hozzá az utat. Azonban ehhez meg kell értenünk és meg kell ismernünk őt. Ebben számtalan szakirodalom nyújt segítséget. Hiszen másképp lehet motiválni egy 8-9 éves gyereket, mint az érettségi előtt állót. Sajnos nagyon sok olyan tanárról hallani, akik nem hogy motiválnák a tanulót, de elveszik a kedvét a tanulástól. Sok esetben hallottam, hogy tulajdonképpen érdekes ez a tantárgy, de a tanár annyira rossz, hogy nincsen kedvem tanulni ezt vagy azt a tantárgyat, így elvesszük a tanuló kedvét, és a motiváltságát.  A mai gyerekek az internet, elektronika világába nőttek bele. Őket már nem lehet lekötni frontális oktatással. Valami, más, újszerűt kell kitalálni. Fontos a cselekedtetés, hiszem minél érdekesebb egy óra, annál jobban nő a motiváltság, és a tanulási kedv Szintén fontos a folyamatos visszacsatolás, a dicséret, buzdítás, jutalmazás. Ezekkel mind motiválni tudjuk a diákot.  Azonban ha rossz órát tartok, unalmas, pont az ellenkező hatást érem el. A gyerekek fegyelmezetlenek lesznek, nem figyelnek, így kénytelen vagyok fegyelmezni, büntetni, amivel pedig pont az ellenkezőt történik, a gyerekek motiválatlanná válnak. Azonban ehhez nem csak a gyermeki lélektant kell ismerni, hanem a tanulási-tanítási folyamat minden csínját-bínját, hogy hatékonyan tudjunk beavatkozni a tanítási folyamatba, ismernünk kell a tanítási módszereket is, hogy megfelelően tudjuk kiválasztani azt, a megfelelő tanulói csoportnak.

A tanárral szemben sok az elvárás, és ebben az információs társadalomban egyre több lesz. A tanítási mesterséget valamilyen szinten lehet tanulni, de vannak bizonyos képességek, ami velünk születik. Ilyen például a tanár kisugárzása. Van olyan tanár, akinek már a megjelenése is tiszteletet parancsol, mások pedig képtelenek fegyelmet tartani. De beszélhetünk akár a magyarázásról is. Nem mindenki tudja átadni a tudását. És még sorolhatnám azokat a képességeket, amiket ugyan fejleszteni talán lehet, de megtanulni véleményem szerint nem. Egy jó tanár a kettő kombinálásából születik. Vagyis fontos a veleszületett „tanári képesség” megléte, de fontos, hogy ismerje, és tudja alkalmazni a szakirodalmakban leírtakat is. Hogy milyen is a jó tanár? Legyen empatikus, türelmes, igazságos, kreatív, szeresse a gyerekeket, nagyon fontos, hogy legyen lelkes, mert csak így tud Ő maga is lelkesíteni. Persze ezen kívül fontos, hogy ismerje a különböző tanítási technikákat, módszereket, amit be tud építeni az óráiba.

Sokszor beszélünk arról, hogy ez jó iskola, ez nem jó iskola. A szülők, mielőtt iskolába íratnák a gyerekeiket, tájékozódnak az iskola politikájáról, esetleg beülnek egy-egy órára. Fontos, hogy milyen elvet képvisel az iskola, de ettől még nem lesz egy iskola kifejezetten jó. A tanári gárda az, ami meghatározza az iskola színvonalát.  Nincs olyan iskola, ahol minden tanár jó, minden tanárt szeretnek a gyerekek. Az unokahúgom általános iskolában is és középiskolában is egy viszonylag jó színvonalú iskolába járt /jár, de mindegyik iskolában volt, illetve van olyan tanár, akit nem szeretnek a gyerekek, nem tud tanítani, felkelteni az érdeklődést a tantárgy iránt. És ezeknél a tantárgyaknál bizony az osztályzatokkal is gond van.

Vannak különböző tudományágak, amik az iskola belső világának vizsgálatával foglalkozik. Ilyen például a neveléstudomány, ami a törvényszerűségek feltárásával foglalkozik. A pedagógia egy tapasztalatot összegző tudományág. Azokra keresi a választ, hogy pl. milyen a jó tanár? Ez az iskola jó, vagy nem jó iskola? Az hogy milyen a jó tanár azonban nem csak a pedagógia, hanem az oktatáskutatás szintjét is foglalkoztatja. Ezen a szinten jelenik meg az a kérdés is, hogy hány pedagógusra van szükség, és a pedagógusok végzettsége, továbbképzése milyen arányú. Ide tartozik még a PIZA vizsgálat is, ami azt vizsgálja, hogy összehasonlítva más országok tanulóival, pl. a szövegértés jobb, vagy rosszabb, és miért? Fontos a tapasztalt bevonása az iskola világának kialakításában. Pl. Velem ezt csinálta a tanár gyerekként, én ezt a hibát biztosan nem fogom elkövetni. Szorosian ide tartozik még a megvalósított és megélt iskolakultúra, amit a tantestülettel közösen megél, formál, valamint a nézetek és hiedelmek. Ha egy szülő azt hallja egy iskoláról, hogy ez nem jó, ezért vagy azért, nem fogja a gyermekét beíratni abba az iskolába. Fontos mind a hat tudományágat tanulmányozni, megérteni, mert csak így válhat belőlünk jó tanár.

Egy jó iskolakultúra formálásához szükséges elemek:

• Saját iskolai élmény (ezt biztosan én nem fogom csinálni)
• Mások állításai és tapasztalatai, pályaszocializáció (pl. Pedagógiakutatás)
• Mások tevékenységének megfigyelése (óralátogatás)
• Dokumentált események (pl. videón megnézni órákat)
• Személyes kísérletezés, innováció – következtetések, tanulságok (valami teljesen mást próbálok ki)
• Spontán és organikus szokásformálódás és tevékenység
• Kutatás alapú megközelítés, kutatótanár (tudományos kutatás)

Mindezeket figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy az iskola belsővilága folyamatosan változik, formálódik, és ebben a pedagógusok, az ott dolgozók nagy szerepet játszanak, de befolyásolják a szülők és a tanulók is. Vannak még különböző tudományágak, mint például a közgazdaságtudomány vizsgálta, hogy mitől lehet hatékony egy oktatás. Ők arra a következtetésre jutottak, hogy három alapvető dolog szükséges hozzá: tanár, tankönyv, iskolakultúra.

Tanulási környezet

2.     Tanulási környezet

Báthory Zoltán szerint a tanulás színtere maga az élet. A tanulási környezetet két részre bonthatjuk. Az egyik az iskola falain belül, a másik pedig az iskola falain kívül történő tanulás. Azonban az iskola falain belüli tanulást is két részre lehet bontani. Beszélhetünk tanórán történő tanulásról, általában ezt gondoljuk a tanulás igazi színterének, de tanulási folyamat zajlik a napköziben, szakkörökön, tanulmányi versenyeken, az iskolai könyvtárban, de akár még egy edzésen is. Azonban számtalan lehetőség van az iskola falain kívül is fejleszteni tudásunkat. Pl.: színházban, múzeumban, tanulmányi kiránduláson, de az otthon való tanulás is fontos színtere a tanulási folyamatnak. Az emberek nagy része az iskola falain kívüli (színház, múzeum) nem tekintik tanulásnak, mivel a tanulás fogalma az iskolához illetve az otthoni környezetben történő tanuláshoz kötődik. A tanárok egyre gyakrabban alkalmazzák a programozott oktatási módszert, ami azt jelenti, hogy egyre nagyobb hangsúly helyeződik a tanórán kívüli tanulásra, így a tanulóknak maguknak kell kialakítaniuk a saját tanulási környezetüket, amiben jól érzik magukat, és szívesen, hatékonyan tudnak tanulni. A tanár nem igazán tudja befolyásolni sem az otthoni sem az iskolán kívüli tanulási környezetet, ezért a tanórán belüli környezetet kell kialakítania olyanná, hogy kapcsolódni tudjon a tanórán kívüli tanulási környezethez, evvel is segítve a diákok tanulását.

   Tudósok, kutatók egyre inkább gondolják úgy, hogy a tanulás nem kész tudásrendszerek transzferét jelenti, hanem sokkal inkább a környezettel történő hiperaktív interakciók során megy végbe. Manapság sajnos még mindig a frontális oktatás a leggyakrabban alkalmazott tanítási módszer, pedig számtalan kutatás igazolja, hogy a konstruktivistatanulási környezet sokkal hatékonyabb. Ebben a tanulási környezetben a gyerekek aktívan vesznek részt a tanulási folyamatban. Itt a tanulás szituatív, kontextuális és társas. Ebben az esetben a tanár figyel, segít, támogat, motivál és tanácsot ad, egyfajta facilitátori szerepkörben van jelen.

Tehát az újfajta tanulási környezet, egyfajta problémaközpontú tanulási környezet, amely követelményei:

• Releváns problémákat vesszünk fel, valóság közeli szituációkban (terepmunka, drámapedagógia, szerepjáték)
• Többféle kontextusba helyezzük a problémát (projektmódszer)
• Fontos a társas tanulás, csoportos munka
•   Fontos a tanár támogatása, folyamatos visszacsatolása
• Tanulási kompetenciák és motívumok folyamatos fejlesztés

De mit is értünk önálló tanulási folyamaton? A személyes információ és tudásmenedzsment modelljének három pillére van. 

1. Keresgélj és találj (információgyűjtés különböző forrásokból)
2. Értelmezd (végezz fele kísérleteket, foglalkozz vele)
3. Oszd meg (Ez nem feltétlenül a posztolásról szól. Beszéljünk róla az órán, baráti körben stb.)

Ez a folyamat mindenkép cselekvés és tevékenységalapú, itt a diáké a főszerep, ő dolgozik meg az információért. Ez a tanulási folyamat teljesen iskola független. Egy hatalmas tudásbázis veszi körül a tanulót, melyből ő maga gyűjti az információkat, ebben az esetben nem a tanáré a főszerep.

            Beszélhetünk személyes információs környezetről. amely a kommunikáció során érzékelt, feldolgozott és másokkal valamilyen formában megosztott információ feldolgozás folyamata. Tudatosan gazdálkodunk az információkkal, mi magunk döntjük el, hogy mely információforrást használjuk.  A mai világban az információ túlcsorgás veszélye állhat fent, mivel hatalmas mennyiségű tudáshalmaz vesz minket körül.  Azonban nem csak az információ túlcsorgás jelenthet veszélyt számunkra, hanem az úgynevezett digitális stressz.  De mit is jelent ez? Azok, akik fent vannak pl. különböző közösségi oldalakon, egyfajta digitális stressz érheti, főleg, ha be van állítva, hogy minden mozzanatról e-mail üzenetet kapjon az illető, Ha még az okos telefonra is feltelepítjük pl. a facebook-ot, akkor még az utcán is, úton-útfélen jelzést kapunk, hogy most azonnal nézzük meg a bejegyzést. Megvallom őszintén én még munka közben is, a legnagyobb hajtás közepette, ha jelez a mobilom, nézem, hogy mi is történt. A gmaile-s fiókom munka közben is nyitva van, hogy azonnal információt kapjak a történésekről. De igazából ez normális? Szükségünk van erre a fajta stresszre? Szerintem, aki egy kicsit is fogékony a digitális eszközökre, magával ragadja ez a világ. És sajnos mind ezt nem tudatosan végezzük.

Rengeteg információ vesz minket körül, a sajtó, televízió, internet, reklámok.  Ezeknek az információknak a befogadására, átbogarászására rengeteg időre van szükség. Abból pedig mindig kevés van. Ezért szükséges megszűrnünk, és célirányosan keresgélni az információk között. Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de én, ha leülök az internet elé egy konkrét információt keresni, órákat el tudok szöszmötölni a gép előtt, és már minden oldalon voltam, csak éppen az engem igazából érdekelt információig nem jutottam el.

            Az iskolai órákba és az otthontanulásba egyre inkább beszivárog   az információs környezet, ezért fontos összekapcsolnunk ezt a három tanulási környezetet. Azonban az információs környezet nem csak az iskola falain belül és otthon vesz minket körül, hanem az élet minden területén. (utcán, moziban, színházban stb.) Gondoljunk csak arra, hogy a mobil telefonunk az internetes kapcsolattal mindenhol velünk van. Sokan a laptopjukat hordozzák magukkal, és internetes kávézóban, távolsági buszon, vonaton látunk internetező embereket. Egyre több helyen van wifi hozzáférés is, ami még inkább megkönnyíti az információhoz jutást. Innentől fogva az egyén mindenhová viszi magával a tanulási környezetét. De hogy ne csak elektronikus eszközökben gondolkodjunk, hány embert lehet látni a metrón, villamoson egy-egy szótárfüzettel, tankönyvvel, vagy akár jegyzetekkel a kezében.

            Mi lehet a hatása az optimális tanulási környezetnek a tanulásra?

• A tanuló aktívabban vesz részt a tanulási folyamatban.
• Interaktív és tevékenységközpontú lesz a tanulás, motiváltabb lesz a tanuló.
• Növekszik az egyén felelőssége.
• A személyes tanulási környezetnek egyformán tere lehet az iskola, az iskolán kívüli és az otthoni környezet.

A személyes tanulási környezet pozitív hatása:

• Ne személyre szabottan oktassuk a tanulókat, nem mondjuk meg nekik, hogy mit csináljanak, hanem engedjük, hogy a személyes környezetében tanulhasson.
• A személyes tanulási környezetre épülő tanulás csökkenti az iskola, iskolán kívüli és az otthoni információs világ töredezettségét.
• A személyes tanulási környezet a tanuló által dinamikus, önszabályozott, és fenntartható.
• Kiválóan illeszkedik az iskolai differenciáláshoz.
• Az iskolában érvényesített személyes tanulási környezet segít összekapcsolni a töredezett tanulási világkép elemeit.

Mindent összevetve ugyan a diák feladata a saját tanulási környezetének kialakítása, azonban az iskola segíthet abban, hogy a három helyszín, vagyis az iskola, iskolán kívüli és az otthon tanulási környezetben a mély szakadékot enyhítse, és ez által a tanulási folyamat hatékonyabbá válhat. 

Az oktatás szervezeti formái és szervezési módjai

3.     Az oktatás szervezeti formái és szervezési módjai

Falus Iván Didaktika könyve alapján

Az iskolának is, mint minden más szervezetnek megvan a maga szervezeti formája.

Az egyik ilyen alapvető pillére az osztály, melynek megszervezése természetesen az adott iskola feladata. Az osztály a tanítás-tanulás társas közege. Szociológusok szerint az osztály társas kényszerképződmény, mely légkörében (a tanuláshoz, társakhoz, tanárokhoz, iskolához való viszony) sajátos egységgé válik. Az osztályközösség, az ott szerzett közös élmények, a barátságok egy életre szólnak, mely meghatározó egy fiatal életében. Nem hiába szerveznek osztály találkozókat, ahol együtt elevenítik fel a szép emlékek. 

Azonban az osztályban, mint minden közösségben itt is kialakul egyfajta differenciálódás és felosztásra kerülnek az osztályon belüli szerepek. Nagyon meghatározó lehet, hogy ki, ki mellett ül. Az 1700-as években a tanulmányi eredmény alapján ültették a gyermekeket. Elől ültek a jó tanulmányi eredménnyel rendelkezők, utána a közepes tanulók, és hátul a gyengék. Manapság az egészségügyi szempontokat veszik elsősorban alapul, ezen kívül a szabad ültetési rend dominál. Természetesen a tanárok időnként egyfajta szétültetésre kényszerülhetnek, amennyiben a rend fenntartása megköveteli.

Az osztály belső élete sokszor rejtve marad a tanárok elől, pedig az osztály informális hatásrendszerének megismerése fontos lenne a jobb irányíthatóság érdekében. Az osztály belső életének megismerése, az osztály szociális klímájának alakítása ma elsősorban az osztályfőnök feladata. Az osztály jobb megismerése megfigyelésekkel és szociometriai vizsgálattal lehetséges. Fontos lehet erre is időt szakítani, hiszen kedvezően befolyásolhatja a tanítási-tanulási folyamatokat.

Régebben az osztályba sorolás a tanulók tudása szerint történt, így tudás szempontjából homogén, azonban életkor szerint heterogén volt az osztály összeállítása. Az osztályok évfolyamokkal való azonosítása Comenius pedagógiai rendszerének fontos eleme, és nagyjából ma is így működik, de az évek során több féle korrekciós megoldásmóddal próbálkoztak / próbálkoznak.  Ilyen pl. az iskolaérettségi vizsgálat, ahol megállapítják, hogy elég érett –e és fejlett-e a gyermek a közoktatási intézménybe való belépéshez. Ennek eredményeképpen az intenzívebb fejlesztésre szoruló, egyes tanulási képességekben kevésbé fejlett tanulók fejlesztő osztályokba kerülhetnek.   

Párhuzamos osztályba sorolás lehetséges:

• érdeklődés, ambíció szerint
• teljesítmény alapján, a legfontosabb tantárgyak tanulására
• teljesítmények alapján, osztályon belüli részcsoportok
• képességek
• problémás, tanulási és magatartási problémákkal küzdő gyerekek egy osztályba sorolás

A teljesítmény alapján történő osztályba sorolásnak vannak előnyei és hátrányai. Kétség kívül a jobb tanulókat egy csoportba tömörítő intézkedés segítheti ugyan a jobb tanulókat a gyorsabb, magasabb szintre jutáshoz, de a rosszabb tanulók így meg vannak béljegezve, és a tanulásban isis hátrányba kerülnek. Egy jó tanuló tudja motiválni és magával húzni a gyengébb képességű tanulót.

Ugyan Comenius elvei szerint történik mind a mai napig az osztályba sorolás, azonban, a következő osztályok eléréséhez szükséges tanulmányi eredmény elégtelensége esetén lebukó tanulók az osztály homogenitását veszélyezteti.

A mai oktatási rendben a koedukált osztályok és iskolák a természetesek. Azonban nem volt ez mindig így. A 20. századi elején lévő feminista mozgalom harcolta ki többek között, hogy a nőknek legyen joguk iskolába járni. Koedukáció a magyar oktatásügyben az 1960-as évek elején vált általánossá. Egyes kutatások szerint azonban a formális egyenlőség mellett a jelenlegi iskolában a lányok hátrányos helyzetben vannak. Empirikus vizsgálatok azt mutatják, hogy a tanárok többet dicsérik a fiukat, jobban törődnek velük. Németországban és Ausztriában megjelentek már alternatív lányiskolák is , de olyan próbálkozások is történtek, hogy a fiús tárgyakat a lányok külön tanulják. Angliában végzett kutatási eredmény bizonyítja, hogy a szeparált oktatásban megnőtt mind a lányok, mind pedig a fiúk teljesítménye. Erről részletesebben a Differenciálás és adaptivitás tételben írtam már.

Nagyon fontos az előrehaladás szempontjából az osztálylétszám alakulása, hiszen a ma optimálisnak tartott egyénre figyelő oktatás csak alacsony létszám esetén képzelhető el. Comenius akár 300 fős osztályokat is el tudott képzelni, Ő úgy gondolta, hogy a tanár sugárzásából akár hány tanuló részesülhet. Azonban a századfordulótól jelen van az a gondolat, hogy az osztálylétszám nem független a gyerekek taníthatóságától, a pedagógiai céloktól, az oktatás során alkalmazott szervezési módszertani koncepciótól. Vannak kutatások, amelyek megpróbálták feltárni az ideális osztály létszámot, de erre igazából válasz nem született.  Azonban a kutatási eredmények is igazolták, hogy az alacsonyabb osztály létszám pozitívan befolyásolja az oktatás eredményességét. Ami nem meglepő, hiszen kisebb osztály létszám esetén a tanár jobban tud odafigyelni egy-egy tanulóra. Nagy Sándor szerint a 25-30 fő közötti osztálylétszám az, amely mind pedagógiai, mind oktatás-gazdaságtani szempontból elfogadható.  A hatékonyabb tanítás miatt sok tantárgynál alkalmazzák az osztálybontást, melyek elsősorban azonos szinten lévő tanulókból kerülnek ki. Létezik az úgynevezett nívóscsoportos oktatás is, amelyben párhuzamos osztályok tanulóiból egyes tantárgyakból hasonló színvonalú csoportokat alakítanak így biztosítva a gyorsabb haladást. Ezek a csoportbontások azonban csak akkor lehetnek eredményesek, ha itt is figyelni tudnak a tanulók egyéni sajátos tulajdonságaira. A team oktatásról akkor beszélünk, ha két, vagy esetleg több osztály számára közös tanítást (előadás, bemutatás) szervezünk. Szervezhetünk a projektek köré is csoportokat, amely a feladatra összpontosít, és független az osztályoktól. A Didaktika könyv még megemlíti a tanulók haladási tempójára tekintettel levő szervezeti megoldásokat,  amikor egy gyorsabban haladó diák bizonyos tantárgyakat, tanulhat a felette járó osztállyal, vagy pont az ellenkezője, ha egy tantárgyból egy tanuló gyengébb és lemaradt, akkor osztályismétlés helyett tanulhat az alatta járó osztályba is. Ezek a megoldások azonban Magyarországon nem jellemzőek.

Magyarországon a közoktatásban egy tanóra 45 perces, 10-20 perces szünetekkel, amelyet Poroszországtól vettünk át. 1890-ben jelent meg Poroszországban egy rendelet, amely 50 percben jelöli meg a tanórát. 1911-es rendelet csökkenti le 45 percre a tanóra időtartalmát. Azonban egyes reformpedagógia támadta a tanítási órák rendszerét, úgy gondolták, hogy nem gyermekbarát. Magyarországon is számtalan kísérlet volt, főleg alsóosztályokban, hogy a tanítási óra ne legyen ennyire merev, hiszen a gyerekek ebben a korban még nem tudnak 45 percet végig ülve, figyelni. Azonban a mai modern oktatási módszer eredményeképpen szükséges hosszabb órák tartására is (csoportmunka, projekt módszer). Ezeknek a megszervezése nagy nehézséget okoz az órarend készítésében.

Rituálék, tradíciók is nagyon fontosak az iskola életében. Ilyen például az óra elején és végén a csengőszó, vagy az óra eleji jelentés, ahol a tanár egy fontos információhoz jut, ki miért nincs az órán. A jelentés többnyire felállás közben történik, azonban az óra végi felállás egyre inkább eltűnik az iskola életéből. Ilyen rituálé még az egyházi iskolákban az első óra imával való kezdése, de az 50-es években például énekszóval kezdték a napot.  A könyv véleménye szerint a fent említett rituálék ma már inkább merevséget, formalitást érzékel, azonban én úgy tapasztaltam, hogy a gyerekek elfogadták ezeket a fajta szokásokat, az iskola életéhez tartozónak tartják, és nem ez a legnagyobb problémájuk az iskolával kapcsolatosan.

Az órarend összeállítása elég sok fejtörést okoz, az arra kijelölt személynek és sok egyeztetés szükséges.  Az órarend  összeállításánál figyelnünk kell az alábbiakra. 

•   az intenzív szellemi munka a hét második és harmadik munkanapja 9-11 óráig a legalkalmasabb
•  hasonló tartalmú, logikájú órák egymásutánja gátolja a feldolgozást, zavarja a felidézhetőséget, azaz fellép a homogén gátlás
• a fizikai megterhelést kívánó óra után nem célszerű finomabb mozgást igénylő foglalkozást betervezni
• Az egyes tantárgyak óráinak arányos heti elosztása az érdeklődés fenntartásának a folyamatos gyakorlásnak, a rendszeres ismétlésnek egyik feltétele.    

Természetesen minden szempontot nem lehet figyelembe venni, de törekedni kell, a minél optimálisabb órarend összeállítására.

A tanítási óra menete voltaképpen azon múlik, hogy hogyan vélekedünk a tanítási folyamatokról, milyen eszközök vannak a kezünkben, és milyen lehetőségeink vannak, de függ a tanár személyiségétől, és az iskola kultúrájától is. A hazai didaktikában az utóbbi 40-50 évben az ismeretszerzés (tények nyújtása, általánosítás, rendszerezés, rögzítés, ellenőrzés, értékelés stb.) tekintettük a didaktikai feladatoknak. A Moszkalenko-vita (1960) segített abban, hogy a tanítási órát egy kicsit rugalmasabban kezeljük. A szakirodalomban megjelent az óramodell fogalma, amelynek a lényege, hogy az órák menetének megtervezésekor az ismert didaktikai feladatok mellett jelentősnek kell tekinteni, hogy az óra milyen szerepet játszik a tanítási-tanulási folyamatban, hogy milyenek az osztályok sajátosságai, milyen eszköz áll a rendelkezésünkre a tanításban és végül, hogy hogyan tudjuk aktiválni a tanulókat.

Ugyan az oktatás alapvető szervezeti formája a tanítási óra, azonban számtalan egyéb lehetőség kínálkozik a gyermekek nevelésére, oktatására. Ilyen például a tanulmányi kirándulás, a múzeumi, könyvtári foglalkozás az erdei iskola is.

Az oktatás szervezési módjai

Mint az fentebb említettem, hogy az, hogy a tanár milyen oktatási módszereket használ, az nagymértékben függ a tanár személyiségétől és az iskola kultúrájától.

A leggyakrabban alkalmazott módszer, mid a közoktatásban, mind pedig a felsőoktatásban, az a frontális munka.  „A frontális munka az a szervezési mód, amelyben az együtt tanuló / tanított gyerekek, ifjak tanulási tevékenysége párhuzamosan, egy időben, gyakran azonos ütemben folyik a közös oktatási célok érdekében.” (Didaktika)  

Mivel ebben a tanulási formában a tanulók oktatási folyamatában való részvételének intenzitása nagyon különbözőek, ezért a tanulási teljesítményeik is azok. Többnyire osztálykeretben történik, de tarthatunk előadást több osztályt összevonva is.

Ebben az esetben a tanár a tudás egyedüli birtokosa, a gyerekek passzív hallgatók, befogadók.  A tanár áll a központban.  Azonban a frontális munka részét képezheti a szemléltetést is.

Előnyei:

• a leggyorsabb tanítási mód
• tömegoktatás legolcsóbb módja
• nagy osztálylétszám esetén nem is lehet másképp tanítani
• módot ad a pedagógusnak a szereplésre
• könnyebb rá felkészülni
• ők is így tanultak, ehhez van mintájuk. 

Azonban számtalan hátránya is van, a diákok figyelme hamarabb elkalandozik, nehezebb odafigyelni, és az íj módon tanítási folyamat nem annyira hatékony, mint az interaktív órák. A kor változásával változott a frontális munka is. A tanárok egyre inkább próbálják bevonni a tanulókat az órai munkába, kérdéseikkel, vita gerjesztésével.

Egyre gyakrabban alkalmazott szervezési mód az egyéni munka, mely során a gyerekek önállóan megoldandó feladatokat kapnak. Alkalmazható új ismeretek szerzésére, korábban tanultak alkalmazására, rögzítésére, rendszerezésére.

Az egyéni munkának több fajtája van:

• Egyedül végzett munka: Itt nem vagyunk tekintettel a diák a feladathoz szükséges megalapozó tudásra. motiváltságára, tulajdonságaira. Motiváltságot növelheti, ha a rászoruló diák számára személyre szabott segítséget nyújtunk. Csak azoknak a tanulóknak biztosítja az előrehaladást, akinek a feladat éppen szól, vagy akik olyan segítséget kapnak, hogy tényleg tovább tudnak lépni.
• Rétegmunka: Itt az osztályt csoportokba osztjuk, és kapnak könnyű, vagy nehezebb feladatokat. Itt a tanulók képességük szerinti besorolása történik, ami nem mindig szerencsés, egyfajta skatulyázásként élhetik meg a tanulók. A besorolás a gyerekek tanulmányi eredményétől, szorgalmától függ, és nem a valódi gyermekismerettől.
• Teljesen egyénre szabott munka esetében egyéni, önállóan megoldandó feladatot adunk és tekintettel tudunk lenni az előzetes tudásra, feladatmegoldó szintjére, képességeire.
• Részben egyénre szabott munkáról akkor beszélünk, ha hasonló szintű tanulók számára adunk azonos feladatokat. 

Legegyszerűbb természetesen az egyedül végzett munka, mivel itt nem vagyunk tekintettel az egyén képességeire, a feladat mindenkinek szól, nem kell személyre szabott feladatot készíteni. Talán ezt alkalmazzák a leggyakrabban. De bármelyik szervezési módot is alkalmazzuk, fontos az állandó felügyelet, és segítségnyújtás, ha kell.

Az elakadásnak több oka is lehet (nem megfelelő feladatot adtuk ki, a tanuló többet vállalt, mint amire képes, nem olvasta végig az instrukciókat stb.). Fel kell tudni tárni, az elakadás okait, és megfelelő segítséget kell tudni nyújtani.

Az értékelés az egyéni feladatoknál nagyon nehéz, főleg, ha különböző szintű feladatokat kapnak a tanulók. Ezért az osztályozás hagyományos módja nem mindig célravezető, megoldás lehet, a szóbeli, vagy írásbeli értékelés, de mindenképp látnia kell a tanulónak, hogy honnan indult, és hova kell, hogy eljusson a tanulmányai során.

A párban folyó tanulás lényege, hogy két tanuló dolgozik ugyanazon a feladaton egy közös cél elérése érdekében.  Ennek a tanulási módnak két válfaja létezik.  Az egyik, amikor két hasonló szinten lévő tanuló old meg egy közös feladatot. Ezt a munkafolyamatot más néven páros munkának nevezik. A másik változat, amikor különböző szinten lévő gyerek között jön létre munkakapcsolat. Itt az a cél, hogy a jobb szinten lévő tanuló segítse a gyengébbet. Ezt a tanulási módot a szaknyelv tanulópárnak nevezi.

A párban folyó munka folyhat zárt oktatás körülményei között, amikor mind a párok összetétele, mind a kiszabott feladat a tanár hatásköre. A párok kijelölésénél figyelembe kell venni, hogy a tanulók legyenek olyan viszonyban egymással, hogy tudjanak és akarjanak együtt dolgozni, mert csak így lesz a munka gyümölcsöző. De folyhat nyílt oktatás keretében is, amikor a párok önként szerveződnek egy feladat megoldására.  Ez a fajta tanulási mód rendkívül hasznos lehet, ha megfelelően koordináljuk.  Többet megtudhatunk a tanulóinkról a munka közben, mint mondjuk egy frontális oktatás során. Ennél a módszernél is fontos a folyamatos segítségnyújtás.

A csoportmunkában 3-6 fő közös munkában old meg kapott vagy vállalt feladatot.  A csoportmunka alkalmazható az új tananyag feldolgozásában, a már meglévő tudás rögzítésében, alkalmazásában, rendszerezésében. Csoportokat létrehozhat a tanár különböző szempontok szerint (gyerekek szociális kapcsolatai, érdeklődési kör, ülésrend, tanulmányi szint). A csoportalakításnál állandóan felmerül a kérdés, hogy legyen e csoportvezető, állandó, vagy változó legyen a csoport összetétele? Akkor eredményes egy csoportmunka, ha a csoport tagjait kölcsönös függési, felelősségi és ellenőrzési viszonyok kapcsolják össze a közös feladatmegoldás során.  Ezt az egyensúlyt veszélyezteti, ha csoportvezetőt választ a csoport.

A csoportmunka alkalmazásának fő gyakorlati lépései:

• csoportmunka előkészítése frontálisan
• feladatok meghatározása (kijelölheti a tanár, de a tanulók is dönthetnek a témáról)
• a rendelkezésre álló idő meghatározása
• csoportos tevékenység a tanár segítségnyújtásával
• csoportmunka befejezése
• frontális beszámolók a munkáról, kiegészítések, viták
• szóbeli értékelés, kitérve a megoldás tartalmára, színvonalára, az együttműködés jellegére

A pedagógusnak számtalan feladata van a csoportmunka alatt. De az, hogy mi a feladata, azt az egyes csoportok megfigyelése illetve a csoportok jelzései alapján dönti el.

Csoportok lehetnek:

• konfliktusmentes, alkalmazkodó csoportok: személyes ütközés nincs a munka alatt, együtt tudnak dolgozni.
• konfliktusos, alkalmazkodó csoport: ugyan van konfliktus a csoporttagok között, de alkalmazkodnak egymáshoz, és egyre nagyobb szervezettséggel dolgoznak
• konfliktusos, nem alkalmazkodó csoport: csoporttagok közötti ütközéseket főleg az táplálhatja, hogy a tanulók között nagy különbségek vannak az együttműködés normáihoz való igazodás szempontjából. Ugyan vannak konfliktusok, a munka azért folyik.
• konfliktusmentes, nem alkalmazkodó csoport: a csoporttagok jól megértik egymást, azonban fejletlenek az együttműködés szempontjából, a feladattal gyakorlatilag nem foglalkozik. 

Kívánatos, hogy a pedagógus valamennyi csoport esetében szemmel tartsa a csoportmunka tartalmát, konfliktusok esetén az együttműködés szempontjából fejlettebb tanulók pozícióit erősítse, a munkában részt nem vevő tanulók számára a tanulásra jobban inspiráló szituációt teremtsen, akár a feladat megváltoztatásával is, akár úgy hogy átszervezzük a csoportokat, vagy a csoportmunka szempontjából értetlen tanulók számára páros, vagy egyéni feladat meghatározásával.

A csoportmunka kedvelt oktatási módszer a tanításba. A jól szervezett csoportmunka mind az egyén, mind az osztályra pozitív hatással van. Az együttes munka során szerzett tapasztalat révén átalakul az osztály társas viszonya, közösségformáló hatása is van. Azonban úgy gondolom, hogy elsősorban kisebb létszám esetén alkalmazható eredményesen.

Mint a tanítási módszereknél, itt is az úgynevezett” blended” módszer alkalmazása javasolt, vagyis mindegyik szervezési mód hasznos, mindegyik másra való, érdemes felváltva használni őket. Azonban ahhoz, hogy ki tudjuk választani a megfelelő szervezési módot, tisztában kell lennünk az előnyeikkel, hátrányaikkal, hogy melyik milyen esetben alkalmazható eredményesen.