Az Iskola világának narratívái: elmélet és gyakorlat a pedagógiában

1.     Az Iskola világának narratívái: elmélet és gyakorlat a pedagógiában

Ollé János előadása alapján

Én nem vagyok tanár, azonban az édesapám egy szakközépiskolában tanított, így elmondhatom, hogy a gyerekkoromat az iskola világában töltöttem, tanárok között. Azóta persze sok minden változott, de igyekszem nyomon követni a változásokat főleg az unokahúgaim tanulmányai során.

Az iskola arculatát, követelményrendszerét számtalan előírás, és rendelkezés szabályozza.  A Nemzeti alaptanterv és a kerettantervek lehetővé teszik, hogy az egyes oktatási intézmények önállóan készíthessék el a saját részletes pedagógiai programjukat. „A pedagógiai programban elsősorban az iskola tanítóinak és tanárainak a „pedagógiai hitvallása” fogalmazódik meg, azok a nevelésfilozófiai elvek és értékrend, amely alapján az intézmény pedagógusai közösen határoznak az intézmény pedagógiai célrendszeréről. „ (Falus Iván Didaktika) Ennek a programnak a segítségével a tanárok nagyjából egy egységes nevelési elvet képviselhetnek.

Az iskola világával számtalan könyv és tanulmány foglalkozik. Fontosnak tartom, hogy a leendő pedagógus találkozzon ezekkel a szakirodalmakkal, hogy majd ha bekerül egy intézménybe, jobban megértse az ottani világot, könnyebben tudjon beilleszkedni a tantestületbe Megismerni azonban igazából csak akkor lehet, ha az ember benne tevékenykedik nap, mint nap.  Azonban sokat segíthet az előzetes tudás, ismeretanyag. Vannak törvényszerűségek, amiket érdemes megtanulni, hogy segíteni tudjuk a tanulók fejlődését. Fontos, megismerni a gyermeklélektant, de ugyan ilyen fontos megvizsgálni, hogyan lehet egy gyermeket motiválni.  Azt hiszem, avval mindannyian egyetértünk, hogy motiváltság nélkül nincsen tanulás. Az iskolai tanulást a tanár kezdeményezi, de fontos, hogy a diák együttműködjön a tanárával. „Motiváción az oktatás elméletében két - egymással szorosan összefüggő - dolgot értünk. Egyrészt azokat a belső hajtóerőket, amelyek a tanulót a tanárral való együttműködésre, a tanulási folyamatban való aktív részvételre késztetik, másrészt azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a tanár tesz azért, hogy a tanulót rávegye az együttműködésre. Ez utóbbira a motiválás szóval is hivatkozhatunk.”(Knausz, A tanítás mestersége) Sokszor lehet hallani, hogy ezt a gyereket nem lehet motiválni. Véleményem szerint minden gyermeket lehet motiválni, csupán meg kell találni hozzá az utat. Azonban ehhez meg kell értenünk és meg kell ismernünk őt. Ebben számtalan szakirodalom nyújt segítséget. Hiszen másképp lehet motiválni egy 8-9 éves gyereket, mint az érettségi előtt állót. Sajnos nagyon sok olyan tanárról hallani, akik nem hogy motiválnák a tanulót, de elveszik a kedvét a tanulástól. Sok esetben hallottam, hogy tulajdonképpen érdekes ez a tantárgy, de a tanár annyira rossz, hogy nincsen kedvem tanulni ezt vagy azt a tantárgyat, így elvesszük a tanuló kedvét, és a motiváltságát.  A mai gyerekek az internet, elektronika világába nőttek bele. Őket már nem lehet lekötni frontális oktatással. Valami, más, újszerűt kell kitalálni. Fontos a cselekedtetés, hiszem minél érdekesebb egy óra, annál jobban nő a motiváltság, és a tanulási kedv Szintén fontos a folyamatos visszacsatolás, a dicséret, buzdítás, jutalmazás. Ezekkel mind motiválni tudjuk a diákot.  Azonban ha rossz órát tartok, unalmas, pont az ellenkező hatást érem el. A gyerekek fegyelmezetlenek lesznek, nem figyelnek, így kénytelen vagyok fegyelmezni, büntetni, amivel pedig pont az ellenkezőt történik, a gyerekek motiválatlanná válnak. Azonban ehhez nem csak a gyermeki lélektant kell ismerni, hanem a tanulási-tanítási folyamat minden csínját-bínját, hogy hatékonyan tudjunk beavatkozni a tanítási folyamatba, ismernünk kell a tanítási módszereket is, hogy megfelelően tudjuk kiválasztani azt, a megfelelő tanulói csoportnak.

A tanárral szemben sok az elvárás, és ebben az információs társadalomban egyre több lesz. A tanítási mesterséget valamilyen szinten lehet tanulni, de vannak bizonyos képességek, ami velünk születik. Ilyen például a tanár kisugárzása. Van olyan tanár, akinek már a megjelenése is tiszteletet parancsol, mások pedig képtelenek fegyelmet tartani. De beszélhetünk akár a magyarázásról is. Nem mindenki tudja átadni a tudását. És még sorolhatnám azokat a képességeket, amiket ugyan fejleszteni talán lehet, de megtanulni véleményem szerint nem. Egy jó tanár a kettő kombinálásából születik. Vagyis fontos a veleszületett „tanári képesség” megléte, de fontos, hogy ismerje, és tudja alkalmazni a szakirodalmakban leírtakat is. Hogy milyen is a jó tanár? Legyen empatikus, türelmes, igazságos, kreatív, szeresse a gyerekeket, nagyon fontos, hogy legyen lelkes, mert csak így tud Ő maga is lelkesíteni. Persze ezen kívül fontos, hogy ismerje a különböző tanítási technikákat, módszereket, amit be tud építeni az óráiba.

Sokszor beszélünk arról, hogy ez jó iskola, ez nem jó iskola. A szülők, mielőtt iskolába íratnák a gyerekeiket, tájékozódnak az iskola politikájáról, esetleg beülnek egy-egy órára. Fontos, hogy milyen elvet képvisel az iskola, de ettől még nem lesz egy iskola kifejezetten jó. A tanári gárda az, ami meghatározza az iskola színvonalát.  Nincs olyan iskola, ahol minden tanár jó, minden tanárt szeretnek a gyerekek. Az unokahúgom általános iskolában is és középiskolában is egy viszonylag jó színvonalú iskolába járt /jár, de mindegyik iskolában volt, illetve van olyan tanár, akit nem szeretnek a gyerekek, nem tud tanítani, felkelteni az érdeklődést a tantárgy iránt. És ezeknél a tantárgyaknál bizony az osztályzatokkal is gond van.

Vannak különböző tudományágak, amik az iskola belső világának vizsgálatával foglalkozik. Ilyen például a neveléstudomány, ami a törvényszerűségek feltárásával foglalkozik. A pedagógia egy tapasztalatot összegző tudományág. Azokra keresi a választ, hogy pl. milyen a jó tanár? Ez az iskola jó, vagy nem jó iskola? Az hogy milyen a jó tanár azonban nem csak a pedagógia, hanem az oktatáskutatás szintjét is foglalkoztatja. Ezen a szinten jelenik meg az a kérdés is, hogy hány pedagógusra van szükség, és a pedagógusok végzettsége, továbbképzése milyen arányú. Ide tartozik még a PIZA vizsgálat is, ami azt vizsgálja, hogy összehasonlítva más országok tanulóival, pl. a szövegértés jobb, vagy rosszabb, és miért? Fontos a tapasztalt bevonása az iskola világának kialakításában. Pl. Velem ezt csinálta a tanár gyerekként, én ezt a hibát biztosan nem fogom elkövetni. Szorosian ide tartozik még a megvalósított és megélt iskolakultúra, amit a tantestülettel közösen megél, formál, valamint a nézetek és hiedelmek. Ha egy szülő azt hallja egy iskoláról, hogy ez nem jó, ezért vagy azért, nem fogja a gyermekét beíratni abba az iskolába. Fontos mind a hat tudományágat tanulmányozni, megérteni, mert csak így válhat belőlünk jó tanár.

Egy jó iskolakultúra formálásához szükséges elemek:

• Saját iskolai élmény (ezt biztosan én nem fogom csinálni)
• Mások állításai és tapasztalatai, pályaszocializáció (pl. Pedagógiakutatás)
• Mások tevékenységének megfigyelése (óralátogatás)
• Dokumentált események (pl. videón megnézni órákat)
• Személyes kísérletezés, innováció – következtetések, tanulságok (valami teljesen mást próbálok ki)
• Spontán és organikus szokásformálódás és tevékenység
• Kutatás alapú megközelítés, kutatótanár (tudományos kutatás)

Mindezeket figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy az iskola belsővilága folyamatosan változik, formálódik, és ebben a pedagógusok, az ott dolgozók nagy szerepet játszanak, de befolyásolják a szülők és a tanulók is. Vannak még különböző tudományágak, mint például a közgazdaságtudomány vizsgálta, hogy mitől lehet hatékony egy oktatás. Ők arra a következtetésre jutottak, hogy három alapvető dolog szükséges hozzá: tanár, tankönyv, iskolakultúra.