Az oktatás szervezeti formái és szervezési módjai

3.     Az oktatás szervezeti formái és szervezési módjai

Falus Iván Didaktika könyve alapján

Az iskolának is, mint minden más szervezetnek megvan a maga szervezeti formája.

Az egyik ilyen alapvető pillére az osztály, melynek megszervezése természetesen az adott iskola feladata. Az osztály a tanítás-tanulás társas közege. Szociológusok szerint az osztály társas kényszerképződmény, mely légkörében (a tanuláshoz, társakhoz, tanárokhoz, iskolához való viszony) sajátos egységgé válik. Az osztályközösség, az ott szerzett közös élmények, a barátságok egy életre szólnak, mely meghatározó egy fiatal életében. Nem hiába szerveznek osztály találkozókat, ahol együtt elevenítik fel a szép emlékek. 

Azonban az osztályban, mint minden közösségben itt is kialakul egyfajta differenciálódás és felosztásra kerülnek az osztályon belüli szerepek. Nagyon meghatározó lehet, hogy ki, ki mellett ül. Az 1700-as években a tanulmányi eredmény alapján ültették a gyermekeket. Elől ültek a jó tanulmányi eredménnyel rendelkezők, utána a közepes tanulók, és hátul a gyengék. Manapság az egészségügyi szempontokat veszik elsősorban alapul, ezen kívül a szabad ültetési rend dominál. Természetesen a tanárok időnként egyfajta szétültetésre kényszerülhetnek, amennyiben a rend fenntartása megköveteli.

Az osztály belső élete sokszor rejtve marad a tanárok elől, pedig az osztály informális hatásrendszerének megismerése fontos lenne a jobb irányíthatóság érdekében. Az osztály belső életének megismerése, az osztály szociális klímájának alakítása ma elsősorban az osztályfőnök feladata. Az osztály jobb megismerése megfigyelésekkel és szociometriai vizsgálattal lehetséges. Fontos lehet erre is időt szakítani, hiszen kedvezően befolyásolhatja a tanítási-tanulási folyamatokat.

Régebben az osztályba sorolás a tanulók tudása szerint történt, így tudás szempontjából homogén, azonban életkor szerint heterogén volt az osztály összeállítása. Az osztályok évfolyamokkal való azonosítása Comenius pedagógiai rendszerének fontos eleme, és nagyjából ma is így működik, de az évek során több féle korrekciós megoldásmóddal próbálkoztak / próbálkoznak.  Ilyen pl. az iskolaérettségi vizsgálat, ahol megállapítják, hogy elég érett –e és fejlett-e a gyermek a közoktatási intézménybe való belépéshez. Ennek eredményeképpen az intenzívebb fejlesztésre szoruló, egyes tanulási képességekben kevésbé fejlett tanulók fejlesztő osztályokba kerülhetnek.   

Párhuzamos osztályba sorolás lehetséges:

• érdeklődés, ambíció szerint
• teljesítmény alapján, a legfontosabb tantárgyak tanulására
• teljesítmények alapján, osztályon belüli részcsoportok
• képességek
• problémás, tanulási és magatartási problémákkal küzdő gyerekek egy osztályba sorolás

A teljesítmény alapján történő osztályba sorolásnak vannak előnyei és hátrányai. Kétség kívül a jobb tanulókat egy csoportba tömörítő intézkedés segítheti ugyan a jobb tanulókat a gyorsabb, magasabb szintre jutáshoz, de a rosszabb tanulók így meg vannak béljegezve, és a tanulásban isis hátrányba kerülnek. Egy jó tanuló tudja motiválni és magával húzni a gyengébb képességű tanulót.

Ugyan Comenius elvei szerint történik mind a mai napig az osztályba sorolás, azonban, a következő osztályok eléréséhez szükséges tanulmányi eredmény elégtelensége esetén lebukó tanulók az osztály homogenitását veszélyezteti.

A mai oktatási rendben a koedukált osztályok és iskolák a természetesek. Azonban nem volt ez mindig így. A 20. századi elején lévő feminista mozgalom harcolta ki többek között, hogy a nőknek legyen joguk iskolába járni. Koedukáció a magyar oktatásügyben az 1960-as évek elején vált általánossá. Egyes kutatások szerint azonban a formális egyenlőség mellett a jelenlegi iskolában a lányok hátrányos helyzetben vannak. Empirikus vizsgálatok azt mutatják, hogy a tanárok többet dicsérik a fiukat, jobban törődnek velük. Németországban és Ausztriában megjelentek már alternatív lányiskolák is , de olyan próbálkozások is történtek, hogy a fiús tárgyakat a lányok külön tanulják. Angliában végzett kutatási eredmény bizonyítja, hogy a szeparált oktatásban megnőtt mind a lányok, mind pedig a fiúk teljesítménye. Erről részletesebben a Differenciálás és adaptivitás tételben írtam már.

Nagyon fontos az előrehaladás szempontjából az osztálylétszám alakulása, hiszen a ma optimálisnak tartott egyénre figyelő oktatás csak alacsony létszám esetén képzelhető el. Comenius akár 300 fős osztályokat is el tudott képzelni, Ő úgy gondolta, hogy a tanár sugárzásából akár hány tanuló részesülhet. Azonban a századfordulótól jelen van az a gondolat, hogy az osztálylétszám nem független a gyerekek taníthatóságától, a pedagógiai céloktól, az oktatás során alkalmazott szervezési módszertani koncepciótól. Vannak kutatások, amelyek megpróbálták feltárni az ideális osztály létszámot, de erre igazából válasz nem született.  Azonban a kutatási eredmények is igazolták, hogy az alacsonyabb osztály létszám pozitívan befolyásolja az oktatás eredményességét. Ami nem meglepő, hiszen kisebb osztály létszám esetén a tanár jobban tud odafigyelni egy-egy tanulóra. Nagy Sándor szerint a 25-30 fő közötti osztálylétszám az, amely mind pedagógiai, mind oktatás-gazdaságtani szempontból elfogadható.  A hatékonyabb tanítás miatt sok tantárgynál alkalmazzák az osztálybontást, melyek elsősorban azonos szinten lévő tanulókból kerülnek ki. Létezik az úgynevezett nívóscsoportos oktatás is, amelyben párhuzamos osztályok tanulóiból egyes tantárgyakból hasonló színvonalú csoportokat alakítanak így biztosítva a gyorsabb haladást. Ezek a csoportbontások azonban csak akkor lehetnek eredményesek, ha itt is figyelni tudnak a tanulók egyéni sajátos tulajdonságaira. A team oktatásról akkor beszélünk, ha két, vagy esetleg több osztály számára közös tanítást (előadás, bemutatás) szervezünk. Szervezhetünk a projektek köré is csoportokat, amely a feladatra összpontosít, és független az osztályoktól. A Didaktika könyv még megemlíti a tanulók haladási tempójára tekintettel levő szervezeti megoldásokat,  amikor egy gyorsabban haladó diák bizonyos tantárgyakat, tanulhat a felette járó osztállyal, vagy pont az ellenkezője, ha egy tantárgyból egy tanuló gyengébb és lemaradt, akkor osztályismétlés helyett tanulhat az alatta járó osztályba is. Ezek a megoldások azonban Magyarországon nem jellemzőek.

Magyarországon a közoktatásban egy tanóra 45 perces, 10-20 perces szünetekkel, amelyet Poroszországtól vettünk át. 1890-ben jelent meg Poroszországban egy rendelet, amely 50 percben jelöli meg a tanórát. 1911-es rendelet csökkenti le 45 percre a tanóra időtartalmát. Azonban egyes reformpedagógia támadta a tanítási órák rendszerét, úgy gondolták, hogy nem gyermekbarát. Magyarországon is számtalan kísérlet volt, főleg alsóosztályokban, hogy a tanítási óra ne legyen ennyire merev, hiszen a gyerekek ebben a korban még nem tudnak 45 percet végig ülve, figyelni. Azonban a mai modern oktatási módszer eredményeképpen szükséges hosszabb órák tartására is (csoportmunka, projekt módszer). Ezeknek a megszervezése nagy nehézséget okoz az órarend készítésében.

Rituálék, tradíciók is nagyon fontosak az iskola életében. Ilyen például az óra elején és végén a csengőszó, vagy az óra eleji jelentés, ahol a tanár egy fontos információhoz jut, ki miért nincs az órán. A jelentés többnyire felállás közben történik, azonban az óra végi felállás egyre inkább eltűnik az iskola életéből. Ilyen rituálé még az egyházi iskolákban az első óra imával való kezdése, de az 50-es években például énekszóval kezdték a napot.  A könyv véleménye szerint a fent említett rituálék ma már inkább merevséget, formalitást érzékel, azonban én úgy tapasztaltam, hogy a gyerekek elfogadták ezeket a fajta szokásokat, az iskola életéhez tartozónak tartják, és nem ez a legnagyobb problémájuk az iskolával kapcsolatosan.

Az órarend összeállítása elég sok fejtörést okoz, az arra kijelölt személynek és sok egyeztetés szükséges.  Az órarend  összeállításánál figyelnünk kell az alábbiakra. 

•   az intenzív szellemi munka a hét második és harmadik munkanapja 9-11 óráig a legalkalmasabb
•  hasonló tartalmú, logikájú órák egymásutánja gátolja a feldolgozást, zavarja a felidézhetőséget, azaz fellép a homogén gátlás
• a fizikai megterhelést kívánó óra után nem célszerű finomabb mozgást igénylő foglalkozást betervezni
• Az egyes tantárgyak óráinak arányos heti elosztása az érdeklődés fenntartásának a folyamatos gyakorlásnak, a rendszeres ismétlésnek egyik feltétele.    

Természetesen minden szempontot nem lehet figyelembe venni, de törekedni kell, a minél optimálisabb órarend összeállítására.

A tanítási óra menete voltaképpen azon múlik, hogy hogyan vélekedünk a tanítási folyamatokról, milyen eszközök vannak a kezünkben, és milyen lehetőségeink vannak, de függ a tanár személyiségétől, és az iskola kultúrájától is. A hazai didaktikában az utóbbi 40-50 évben az ismeretszerzés (tények nyújtása, általánosítás, rendszerezés, rögzítés, ellenőrzés, értékelés stb.) tekintettük a didaktikai feladatoknak. A Moszkalenko-vita (1960) segített abban, hogy a tanítási órát egy kicsit rugalmasabban kezeljük. A szakirodalomban megjelent az óramodell fogalma, amelynek a lényege, hogy az órák menetének megtervezésekor az ismert didaktikai feladatok mellett jelentősnek kell tekinteni, hogy az óra milyen szerepet játszik a tanítási-tanulási folyamatban, hogy milyenek az osztályok sajátosságai, milyen eszköz áll a rendelkezésünkre a tanításban és végül, hogy hogyan tudjuk aktiválni a tanulókat.

Ugyan az oktatás alapvető szervezeti formája a tanítási óra, azonban számtalan egyéb lehetőség kínálkozik a gyermekek nevelésére, oktatására. Ilyen például a tanulmányi kirándulás, a múzeumi, könyvtári foglalkozás az erdei iskola is.

Az oktatás szervezési módjai

Mint az fentebb említettem, hogy az, hogy a tanár milyen oktatási módszereket használ, az nagymértékben függ a tanár személyiségétől és az iskola kultúrájától.

A leggyakrabban alkalmazott módszer, mid a közoktatásban, mind pedig a felsőoktatásban, az a frontális munka.  „A frontális munka az a szervezési mód, amelyben az együtt tanuló / tanított gyerekek, ifjak tanulási tevékenysége párhuzamosan, egy időben, gyakran azonos ütemben folyik a közös oktatási célok érdekében.” (Didaktika)  

Mivel ebben a tanulási formában a tanulók oktatási folyamatában való részvételének intenzitása nagyon különbözőek, ezért a tanulási teljesítményeik is azok. Többnyire osztálykeretben történik, de tarthatunk előadást több osztályt összevonva is.

Ebben az esetben a tanár a tudás egyedüli birtokosa, a gyerekek passzív hallgatók, befogadók.  A tanár áll a központban.  Azonban a frontális munka részét képezheti a szemléltetést is.

Előnyei:

• a leggyorsabb tanítási mód
• tömegoktatás legolcsóbb módja
• nagy osztálylétszám esetén nem is lehet másképp tanítani
• módot ad a pedagógusnak a szereplésre
• könnyebb rá felkészülni
• ők is így tanultak, ehhez van mintájuk. 

Azonban számtalan hátránya is van, a diákok figyelme hamarabb elkalandozik, nehezebb odafigyelni, és az íj módon tanítási folyamat nem annyira hatékony, mint az interaktív órák. A kor változásával változott a frontális munka is. A tanárok egyre inkább próbálják bevonni a tanulókat az órai munkába, kérdéseikkel, vita gerjesztésével.

Egyre gyakrabban alkalmazott szervezési mód az egyéni munka, mely során a gyerekek önállóan megoldandó feladatokat kapnak. Alkalmazható új ismeretek szerzésére, korábban tanultak alkalmazására, rögzítésére, rendszerezésére.

Az egyéni munkának több fajtája van:

• Egyedül végzett munka: Itt nem vagyunk tekintettel a diák a feladathoz szükséges megalapozó tudásra. motiváltságára, tulajdonságaira. Motiváltságot növelheti, ha a rászoruló diák számára személyre szabott segítséget nyújtunk. Csak azoknak a tanulóknak biztosítja az előrehaladást, akinek a feladat éppen szól, vagy akik olyan segítséget kapnak, hogy tényleg tovább tudnak lépni.
• Rétegmunka: Itt az osztályt csoportokba osztjuk, és kapnak könnyű, vagy nehezebb feladatokat. Itt a tanulók képességük szerinti besorolása történik, ami nem mindig szerencsés, egyfajta skatulyázásként élhetik meg a tanulók. A besorolás a gyerekek tanulmányi eredményétől, szorgalmától függ, és nem a valódi gyermekismerettől.
• Teljesen egyénre szabott munka esetében egyéni, önállóan megoldandó feladatot adunk és tekintettel tudunk lenni az előzetes tudásra, feladatmegoldó szintjére, képességeire.
• Részben egyénre szabott munkáról akkor beszélünk, ha hasonló szintű tanulók számára adunk azonos feladatokat. 

Legegyszerűbb természetesen az egyedül végzett munka, mivel itt nem vagyunk tekintettel az egyén képességeire, a feladat mindenkinek szól, nem kell személyre szabott feladatot készíteni. Talán ezt alkalmazzák a leggyakrabban. De bármelyik szervezési módot is alkalmazzuk, fontos az állandó felügyelet, és segítségnyújtás, ha kell.

Az elakadásnak több oka is lehet (nem megfelelő feladatot adtuk ki, a tanuló többet vállalt, mint amire képes, nem olvasta végig az instrukciókat stb.). Fel kell tudni tárni, az elakadás okait, és megfelelő segítséget kell tudni nyújtani.

Az értékelés az egyéni feladatoknál nagyon nehéz, főleg, ha különböző szintű feladatokat kapnak a tanulók. Ezért az osztályozás hagyományos módja nem mindig célravezető, megoldás lehet, a szóbeli, vagy írásbeli értékelés, de mindenképp látnia kell a tanulónak, hogy honnan indult, és hova kell, hogy eljusson a tanulmányai során.

A párban folyó tanulás lényege, hogy két tanuló dolgozik ugyanazon a feladaton egy közös cél elérése érdekében.  Ennek a tanulási módnak két válfaja létezik.  Az egyik, amikor két hasonló szinten lévő tanuló old meg egy közös feladatot. Ezt a munkafolyamatot más néven páros munkának nevezik. A másik változat, amikor különböző szinten lévő gyerek között jön létre munkakapcsolat. Itt az a cél, hogy a jobb szinten lévő tanuló segítse a gyengébbet. Ezt a tanulási módot a szaknyelv tanulópárnak nevezi.

A párban folyó munka folyhat zárt oktatás körülményei között, amikor mind a párok összetétele, mind a kiszabott feladat a tanár hatásköre. A párok kijelölésénél figyelembe kell venni, hogy a tanulók legyenek olyan viszonyban egymással, hogy tudjanak és akarjanak együtt dolgozni, mert csak így lesz a munka gyümölcsöző. De folyhat nyílt oktatás keretében is, amikor a párok önként szerveződnek egy feladat megoldására.  Ez a fajta tanulási mód rendkívül hasznos lehet, ha megfelelően koordináljuk.  Többet megtudhatunk a tanulóinkról a munka közben, mint mondjuk egy frontális oktatás során. Ennél a módszernél is fontos a folyamatos segítségnyújtás.

A csoportmunkában 3-6 fő közös munkában old meg kapott vagy vállalt feladatot.  A csoportmunka alkalmazható az új tananyag feldolgozásában, a már meglévő tudás rögzítésében, alkalmazásában, rendszerezésében. Csoportokat létrehozhat a tanár különböző szempontok szerint (gyerekek szociális kapcsolatai, érdeklődési kör, ülésrend, tanulmányi szint). A csoportalakításnál állandóan felmerül a kérdés, hogy legyen e csoportvezető, állandó, vagy változó legyen a csoport összetétele? Akkor eredményes egy csoportmunka, ha a csoport tagjait kölcsönös függési, felelősségi és ellenőrzési viszonyok kapcsolják össze a közös feladatmegoldás során.  Ezt az egyensúlyt veszélyezteti, ha csoportvezetőt választ a csoport.

A csoportmunka alkalmazásának fő gyakorlati lépései:

• csoportmunka előkészítése frontálisan
• feladatok meghatározása (kijelölheti a tanár, de a tanulók is dönthetnek a témáról)
• a rendelkezésre álló idő meghatározása
• csoportos tevékenység a tanár segítségnyújtásával
• csoportmunka befejezése
• frontális beszámolók a munkáról, kiegészítések, viták
• szóbeli értékelés, kitérve a megoldás tartalmára, színvonalára, az együttműködés jellegére

A pedagógusnak számtalan feladata van a csoportmunka alatt. De az, hogy mi a feladata, azt az egyes csoportok megfigyelése illetve a csoportok jelzései alapján dönti el.

Csoportok lehetnek:

• konfliktusmentes, alkalmazkodó csoportok: személyes ütközés nincs a munka alatt, együtt tudnak dolgozni.
• konfliktusos, alkalmazkodó csoport: ugyan van konfliktus a csoporttagok között, de alkalmazkodnak egymáshoz, és egyre nagyobb szervezettséggel dolgoznak
• konfliktusos, nem alkalmazkodó csoport: csoporttagok közötti ütközéseket főleg az táplálhatja, hogy a tanulók között nagy különbségek vannak az együttműködés normáihoz való igazodás szempontjából. Ugyan vannak konfliktusok, a munka azért folyik.
• konfliktusmentes, nem alkalmazkodó csoport: a csoporttagok jól megértik egymást, azonban fejletlenek az együttműködés szempontjából, a feladattal gyakorlatilag nem foglalkozik. 

Kívánatos, hogy a pedagógus valamennyi csoport esetében szemmel tartsa a csoportmunka tartalmát, konfliktusok esetén az együttműködés szempontjából fejlettebb tanulók pozícióit erősítse, a munkában részt nem vevő tanulók számára a tanulásra jobban inspiráló szituációt teremtsen, akár a feladat megváltoztatásával is, akár úgy hogy átszervezzük a csoportokat, vagy a csoportmunka szempontjából értetlen tanulók számára páros, vagy egyéni feladat meghatározásával.

A csoportmunka kedvelt oktatási módszer a tanításba. A jól szervezett csoportmunka mind az egyén, mind az osztályra pozitív hatással van. Az együttes munka során szerzett tapasztalat révén átalakul az osztály társas viszonya, közösségformáló hatása is van. Azonban úgy gondolom, hogy elsősorban kisebb létszám esetén alkalmazható eredményesen.

Mint a tanítási módszereknél, itt is az úgynevezett” blended” módszer alkalmazása javasolt, vagyis mindegyik szervezési mód hasznos, mindegyik másra való, érdemes felváltva használni őket. Azonban ahhoz, hogy ki tudjuk választani a megfelelő szervezési módot, tisztában kell lennünk az előnyeikkel, hátrányaikkal, hogy melyik milyen esetben alkalmazható eredményesen.