A tanulási – tanítási folyamat tervezése, az oktatás tartalma

6.     A tanulási – tanítási folyamat tervezése, az oktatás tartalma

A Nemzeti Alaptanterv és a kerettantervek jellegéből adódik, hogy az egyes oktatási intézmények maguk készíthetik el a saját pedagógiai programjukat. A pedagógiai programban elsősorban az iskola pedagógusainak a hitvallása fogalmazódik meg. Ez a program hozzásegíti az iskolát ahhoz, hogy egy egységes célrendszert képviseljenek. A célrendszer mellett tartalmazza a helyi tantervet is, a kötelező és választható tantárgyakat, a magasabb évfolyamba lépés feltételeit, az ellenőrzés és értékelés feltételeit, a differenciálás feltételeit, az alkalmazható könyveket. Míg egyes pedagógusok örülnek a szabadságnak, mások félnek a felelőségtől, így szívesen áthárítanák ennek a programnak az elkészítését.

 A program elkészítése:

• ·Lehetővé teszi az iskola feltételrendszerének figyelembevételét, s ezáltal a tervek megvalósíthatóságát.
• Igazodik a nevelőtestület értékrendjéhez, pedagógiai elveihez, ezáltal növeli az elkötelezettségüket a vállalt feladatok ellátásában.
• Figyelembe tudja venni az iskola fenntartójának, a szülőknek és a tanulóknak a szükségleteit és érdekeit, ez segíti a velük való együttműködést, végső soron az iskola működését, fennmaradását. 
•   „Kényszeríti” a pedagógusokat saját pedagógiai elveik tisztázására és megfogalmazására, és megfelelő kompromisszumok révén lehetővé teszi az egységesség és az egyéni eltérések és sajátosságok optimális arányának megteremtését.
• Kiszámíthatóvá teszi a pedagógusok, tanulók, szülők és a fenntartók számára az intézmény munkáját, biztosítja a folyamatosságot, tervszerűséget és stabilitást.
• Egyedi arculatot ad az iskolának, megkülönböztetve a többitől
• A helyi tanterv pedagógiai bázisát képezi.

A pedagógus tervező munkájához hozzá tartozik még, a tanmenet, a tematikus terv, az óravázlat és az alternatív tervek. Ezekre most itt nem térnék ki, a 9. tételnél részletesen írtam már róluk.

Hogy mi is az oktatás tartalma, arra elég egyszerűnek tűnik a válasz, vagyis a tanított tananyag, azok a tudáselemek, amelyeket az iskola közvetít, amelyeket a gyerekeknek meg kell tanulniuk. Ezek a tartalmak, nyílván megjelennek a tantervekben, könyvekben, egyes pedagógusok terveiben, és a vizsgák követelményrendszerében. Az oktatás tartalom kijelölésében aktív szerepet játszanak oktatáspolitikusok, pedagógiai szakemberek, tantervírók, tankönyvszerkesztők.

Az oktatás tartalmánál figyelembe veszik:

• a tanulók szükségleteit, igényeit, érdeklődését,
• a fejlődéslélektan által megfogalmazott kívánalmakat,
• a tanítás konkrét társadalmi közegének elvárás rendszerét,
• a tantárgyhoz köthető tudományt és
• az adott társadalom legáltalánosabb elvárásait.

Fontos a társadalom igényeinek figyelembevétele az oktatás tartalmának meghatározásában. A nyelv tanítása többé-kevésbé mindig jelen volt az oktatásban, azonban az, hogy melyikre helyezzék a hangsúlyt az kor előrehaladtával változik. A mai modern társadalmunkban ugyanúgy igény merült fel a számítástechnikai tantárgy bevezetésére, és még lehetne sorolni. A szülőknek, fenntartóknak, de még a gazdasági szférának is elvárása van az iskolával szemben épp úgy, mint a gyerekeknek. A tantervíróknak, tanároknak az a feladata, hogy ezeket az igényeket feltárják, megismerjék, összhangba hozzák a gyerek törekvéseivel, a pedagógiai lehetőségekkel és feltételekkel, valamint saját meggyőződésükkel.  A tantervíróknak, a tankönyvszerkesztőknek vagy a pedagógusoknak figyelembe kell vennie azokat a tágabb, hosszabb távon ható társadalmi folyamatokat, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a tartalom meghatározására. A tartalom meghatározásánál fontos figyelembe venni az egy életen át tartó tanulás folyamatát is. Figyelembe kell azt is venni, hogy az ismeretek folyamatosan elavulnak, újításra van szükségük. Középiskolás koromban például nem tanultam az 56-os forradalomról, mivel a rendszerváltás idején megváltozott a forradalom értelmezése, és a tanárok nem tudták, hogy mit is tanítsanak. A társadalom igénye, hogy a fiatalok egy stabil alapműveltséget kapjanak, amit aztán tovább tudnak fejleszteni, kiegészíteni.

A tudományok és a művészetek mindig is fontos szerepet játszottak az oktatás tartalmának alakításában.  Gondolunk csak az ének-zene órára, vagy akár az irodalom órára is, ami irodalomtudományi és művészeti ismereteket közvetít.   

Fontos figyelembe venni a fejlődési szakaszokat is. Nem szabad olyan tartalmak elsajátítását kitűzni célul, amelyek nem megtaníthatók egy adott oktatási szakaszban. Fontos figyelembe venni az előzetes tudást, és hogy a tananyag az adott korosztálynak ne legyen, túl sok, megtanulhatatlan. Először is az oktatás tartalmát kell felépíteni, ami annyit jelent, hogy úgy kell felépíteni a tananyagot, hogy az egyes részek egymásra épüljenek, egy adott rész a következő részek formálásának feltételeit is megteremtse, s közben maga a tudásstruktúra alakuljon, ne csak egyszerűen egymásra rétegződjenek. Sajnos nagyon sok nyelvtanár úgy gondolja, hogy könyv nélkül tanít, és majd ő felépíti a tanuló tudását. Tapasztalat, hogy ez nem működik. Úgy gondolom, hogy a tankönyvek szakemberek által összeállított eszközök a tanuláshoz, ami figyelembe veszi az előzetes tudást és egymásra épül a tudásanyag. Hatékonyabbnak gondolom, a könyvből való haladást, persze kiegészíteni lehet saját anyaggal, de egy jól felépített haladási ütemet elég nehéz létrehozni, sok idő és tapasztalat szükséges hozzá, nem gondolom, hogy el kellene térnünk ezektől az oktatási tartalmaktól.

Egyre nagyobb igény merül fel olyan tankönyvekre, amelyek segítik a tanár differenciált oktatását.  Sok pedagógus elsősorban azért riad vissza a differenciálás feladatától, mert nincsenek eszközök a kezükben, önmaguknak kell kitalálni az alternatív tananyagot, feladatokat, módszereket. Hiszen egyre nagyobb követelés elé áll a tanár, hogy képes legyen egyazon időben, ugyanabban a tanulókörben egymástól akár lényegesen különböző tartalmakat is tanítani. Ez nem könnyű feladat. Márpedig ha valóban egyéniségekből álló társadalmat akarunk kialakítani, s ráadásul a modern kor igényeinek megfelelő hétköznapi, ünnepnapi és szaktudással rendelkező fiatalokat akarunk kibocsátani az iskolából akkor a differenciális pedagógia gyakorlatát el kell sajátítanunk.

Mindent összevetve a következetes tantervfejlesztésnek, illetve a pedagógus tervezőmunkájának része a fejlesztés és a napi pedagógiai gyakorlat szempontjából fontos, az előzőekben is elemzett összefüggések, folyamatok, elemzése, kutatása, e feladatra hozzáértő szakemberek bevonása (pszichológusok, szociálpszichológusok, politológusok, közgazdások stb.)