A pedagógiai értékelés folyamata, formái és eszközei

8.     A pedagógiai értékelés folyamata, formái és eszközei

Falus Iván Didaktika

            Az értékelés a tanítási folyamat egyik alapvető pillére, amely egyfajta szelekciót is jelent (évről évre történő haladás elbírása, következő iskolafokra lépés), de egyben motiváló ereje is van. Azonban számos gyereknél egyfajta szorongást is kiválthat vagy akár még károsan is befolyásolhatja személyiségének fejlődését. A pedagógus felelőssége ennél az oktatási folyamatnál nagyon nagy, mivel egyetértve a könyvel, a nem megfelelő értékelés téves önértékeléshez, alulmotiváltsághoz, szélsőséges esetekben neurózishoz, vegetatív idegrendszeri elváltozásokhoz is vezethet. A könyv az értékelés járulékos funkciójaként említi még a pályaválasztás orientációjának az elősegítését is.   

            Azonban nem csak a diákoknak és a szülőknek egyfajta jelzés az értékelés. Az oktatási rendszer minden szintjén megjelenhet az értékelés megítélő, minősítő funkciója. 1997-ben az OECD-tagállamok kifejlesztetek egy közös mérőeszközt, ami háromévente vizsgálja a tanulmányi eredményeket az olvasás-szövegértés, matematika, természettudományos és a számítástechnikai tudás területén (Pisa vizsgálat).

Külső és belső értékelés

             

        Belső értékelésnek nevezzük, ha az oktatásban részt vett személyek végzik a tevékenységet (dolgozatírás, témazáró dolgozatok). Ez a leggyakoribb megmérettetési forma. 

Külső értékelésnek nevezzük, ha az értékelést végző személyek nem vettek részt tevékenyen a program megvalósításában, a tanulók oktatásában. Ilyen például a kompetencia vizsgálat, mely Magyarországon 2001 óta létezik és méri az 5-6. és 9-10. évfolyamos tanulók alapkészségeit és kompetenciáiról adnak információkat országos és helyi, intézményi szinten.

  

Értékelés a tanítás során

       A könyv itt megemlíti Tyler értékelési modelljét, ami nagy hatást gyakorolt az értékelés értelmezésére. Tyler értelmezésében a célok iránymutatást jelentenek, jelzik, hogy milyen nevelést-oktatást kell megszervezni a tanulóknak és mit kell értékelni. Fontosnak tartotta, hogy az értékelés információkat adjon arról, hogy mely célokat, milyen szinten sikerült elérni a tanulónak. Az oktatásszervező így el tudja dönteni, hogy a célok reálisak voltak-e, szükség van-e módosításra, esetleg egyes célok elvetésére. Arról is információt kaphatunk, hogy jól működött-e a program, megfelelőek voltak-e a tanulók tanulási tapasztalatai, illetve a tanulási stratégia.

Tyleri megközelítés két lényeges elve 1. hogy egyértelmű és világos legyen a célok megfogalmazása, illetve 2. úgy gondolta, hogy az értékelés a nevelés-oktatás szerves része kell, hogy legyen. Úgy gondolom, hogy a mai oktatási rendszerben, ez a két lényeges elv ma is fontosnak kell, hogy legyen.

         Scriven (1967) nevéhez fűződik a három alapvető értékelés típusa, a Diagnosztikus, Formatív és a Szummatív értékelés.

A diagnosztikus értékelés célja a részletes információszerzés, hogy a tanulók milyen feltételekkel kezdik a nevelés-oktatás adott szakaszát, az új ismeretanyag elsajátításához rendelkezik-e a megfelelő előzetes tudással, megfelelnek-e az elvárásoknak. Vizsgálja továbbá, hogy mely területek azok, ahol lemaradtak a tanulók, és mely ahol kiemelkedőek. Ezzel elsősorban besorolási döntéseket hozhatunk, hogy kialakítsuk az egyénre vagy a csoportra szabott nevelési-oktatási stratégiákat.

A formatív értékelés az oktatási folyamat közben valósul meg. Ez nem minősítést vagy ítélkezést jelent, hanem egyrészről tanulási sikerek megerősítését, másrészről a hibák és nehézségek felszínre hozását. Ez lehetővé teszi a korrekciót a nevelési-oktatási célok, a tartalom és a folyamat területén.

A szummatív értékelés egy-egy nevelési-oktatási szakasz záróaktusa (vizsga, dolgozat). Ebben az értékelési formában a tanulót teljesítménye alapján kategóriákba soroljuk, minősítjük. Ez történhet dolgozat formájában, vagy nagyobb vizsga megszervezésével is. A teljesítmény alapján történő kategorizálás mellett igazolhatja a végzettséget, de betölthet továbbtanulási szelekciós funkciót is. Hatékonyságának alapfeltétele, hogy azonos mércével mérje a tanulók tudását, objektív, hiteles és megbízható információkat nyújtson.

            A könyv véleménye szerint a hazai gyakorlatban uralkodó a szummatív értékelés és evvel teljes mértékben egyetértek. A másik kettő valóban háttérbe szorul, de véleményem szerint azért alkalmazzák. Én nem vagyok tanár, így csak a tanulmányaimban és az ismeretségi körömben tapasztaltakról tudok beszélni. Az tény, hogy egyes új fejezetek előtt nincsen felmérő dolgozat, hogy a diákok készek-e az új tananyag befogadására, azonban sok esetben lehet hallani, hogy év elején egyes tantárgyakból írnak a tanulók dolgozatot, aminek a célja, hogy felmérjék, hogy a nyáron mennyit felejtettek. Az megint más kérdés, hogy a tanároknak sok esetben nincsen idejük az ismétlésre, a hiányos tudás betömésére. Azonban a formatív értékelés szerintem szintén használatos, hiszen sok esetben lehet hallani, hogy a diákok egyes fejezetek közben is írnak egy úgynevezett röpdolgozatot, melynek célja, hogy a tanuló folyamatosan készüljön az órára, és jelezze, ha valahol elakadt, ha valamelyik anyagrész nehezebben megy.

Az értékelésnél érdemes végiggondolni, hogy mi az értékelés funkciója, célja? Mit, milyen módszerekkel értékeljünk? Mi lesz az értékelés következménye?

Az értékelés folyamata:

 1. Az értékelés megtervezés

• funkciójának tisztázása, rögzítése
• a célok, a követelmények megfogalmazása, átvétele (vizsgakövetelményekből, tantervekből). A tanítás céljait, követelményeit a központi tantervekben és az iskolák pedagógiai programjaiban, helyi tanterveiben fogalmazzák meg. Így a tanároknak ehhez kell igazítani az értékelést is. Mivel a nevelés-oktatás eredményeit a célokhoz viszonyítjuk, fontos a pontos cél meghatározása
•  az információ-, illetve adatgyűjtés módszereinek, eszközeinek kiválasztása, kifejlesztés  

  2. Információgyűjtés a tanulók tudásáról, hogy megtörtént-e az elvárt tanulás. Célok ismeretében látható,    hogy melyek lesznek azok az információk, amelyeket szükséges megszerezni az értékeléshez.  Az értékelés módja sokféle lehet, ismerve a tanulók képességeit

• szóbeli: tanári kérdésekre adott válasz, hosszabb összefüggő szóbeli megnyilvánulás
• írásbeli: röpdolgozat, feladatlap, tesztlap, összefüggő szövegű ellenőrző dolgozat, esszé dolgozat
• tárgyi: pl: asztalos munkák
• mozgásos feladatok: pl: testnevelésben

  3. Az információk elemzése, értelmezése: a tanulók teljesítményéről összegyűjtött információkat összevetik a követelményekkel, s ezzel megtörténik a szűkebb értelemben vett értékelés.

• mennyiségi értékelés: az eredményt számszerűen fejtik ki (osztályzat, százalék)
• minőségi értékelés: szöveges értékelés, tárgyi jutalom

Magyarországon az 5 számjegy az elterjedt, Németországban szintén 5 számjegyű az értékelés, de 1-es a legjobb jegy, USA (A, B stb,)

Az osztályozás ellen néhány érv:

• Az osztályok nem fejezik ki a tanulói teljesítmény összetettségét, a teljesítmények közötti különbséget
• Szubjektív értékelés veszélye
• Tanár-diák viszony befolyásoló tényező
• Szorongás az osztályzattól
• Osztályzatért tanulnak a tanulók
• Kategorizál, ez felerősíthet előítéletet, címkézést
• Visszaélés a tanári hatalommal

Az osztályzás melletti érvek:

• Tanárok, tanulók, szülők megszokták, így betölti a visszacsatolás szerepét (Itt említeném meg, hogy főleg a címkézés miatt egy időben kísérlet volt a szöveges értékelésre, de a szülők és a diákok sem értették, nem tudták viszonyítani a tudásukat, és állandóan tudni akarták, hogy a szöveges értékelés számban mit jelent).
• A teljesítmények összemérésének a lehetősége
• Dokumentálják a tanulók teljesítményeit, így különböző döntések alapjául is szolgálhat

Hogy az osztályzás betöltse szerepét, legyen tárgyszerű, ne függjön az értékelő személytől, legyen megbízható, pontos.

4.      A megfelelő minősítések, illetve döntések megfogalmazása

A tanárnak arra kell törekednie, hogy minél sokoldalúbb információkat szerezzen kedvező pedagógiai feltételek között a tanulók tudásáról. A tanár feladata továbbá, hogy felkészítse a tanulókat a különböző ellenőrzési módszerekre, szituációkra is. Köztudott például, hogy a sikeres nyelvvizsga alapfeltétele, hogy a vizsgázó ismerje az adott vizsga típusfeladatait, és gyakorolja a vizsgahelyzeteket.

Az értékelést végezheti a tanár, a szülő, a tanulók, az iskolapszichológusok, felügyelők stb. Azonban egyre nagyobb szerepet kap a diákok önértékelése. Segíteni kell a diákokat abban, hogy készek és képesek legyenek önmaguk tudásának, teljesítményének értékelésére.