Az oktatási folyamat

7.     Az oktatási folyamat

Falus Iván Didaktika c. könyve alapján

Napjainkban a minőségi oktatás elvárása egyre nagyobb terhet ró a pedagógusok számára. Az oktatási folyamat egyik leíró, általános szintű megközelítése Nagy Sándortól származik, aki úgy gondolja, hogy az oktatási folyamat része:

• az ismeretszerzés
• alkalmazás
• rendszerezés
• rögzítés
• ellenőrzés
• értékelés

Az oktatási folyamatot a könyv, mint komplex interaktív tevékenységnek írja le, ami magában foglalja nem csak a tanítás – tanulási folyamatot, hanem a kognitív önszabályozást, illetve a motiváció kialakításának folyamatát is.  

  

Az önszabályozást kiépítő oktatási folyamat

Manapság nagyon sokat lehet hallani az élethosszig tartó tanulásról. Az oktatási folyamat legfontosabb célja az élethosszig tartó tanulás az igénynek a kialakítása, és az ehhez szükséges pedagógiai feltételrendszer kialakítása. Mindehhez elengedhetetlen az önszabályozó tanulás kialakítása. Ez a képesség kialakítható minden tanulóban, amely nem csak az iskola kereteiben folyó tanulást segíti, de az iskolán kívüli önképzést is.

Gardner szerint az önszabályozásra képes tanuló jellemzői: a kialakult érdeklődés, belső célok állítása, saját képességek reális ismerete, a tanulás szeretete.

„Önszabályozó tanulásról akkor beszélünk, ha egy személy saját maga számára állít fel tanulási célokat, önmagát motiválja és a tanulási tevékenységet önállóan, önmagáért felelősen tervezi, strukturálja, vezérli, kontrollálja és értékeli.” (Réthy) A legtöbb diák azonban nem képes az önszabályozásra, Őket külön meg kell erre tanítani.

A könyv 4 különböző, de egymásra épülő oktatási folyamatot tárgyal:

1.      A tantárgyi tartalom tudásának folyamata: a tananyag egy része tényekből, adatokból épül fel. Ezeket egyszerűen meg kell tanulni. Itt az oktatási folyamat ösztönzést, valamint a leghatásosabb tanulási technikák bemutatását jelenti. A tanárnak itt szembe kell néznie avval a ténnyel, hogy különböző háttértudással és képességekkel érkeznek a tanulók az órákra. A tanulás során a tanuló az új fogalmakat csak akkor tudja megfelelően beépíteni a tudáshálójába, ha rendelkezik előismeretekkel. Fontos megtanítani a diákoknak, hogy a megszerzett tudást alkalmazni is tudják. Az ismeretek sikeres alkalmazásához szükséges számtalan egyéb képesség, mint például: problémamegoldó, taktikai, kombinatorikus, kreatív képesség működtetése.  Ez a folyamatértékeléssel zárul. Amennyiben az értékelés pozitív, a folyamat sikeres volt, ha negatív, akkor korrekcióra szorul a feladatvégzés.

2.      A tanulni tudást és tanulási motivációt kifejlesztő folyamat: a tanulási folyamat sokszor azért nem sikeres, mert a diákok nem tudnak tanulni. Ehhez elengedhetetlen, hogy ismerjék a tanulási módszereket, stratégiákat. Azonban, hogy ezeket sikeresen alkalmazni is tudják, szükséges tisztában lenniük saját tanulási stílusukkal, és ismerniük kell, hogyan tudják megszervezni az egyéni tanuláshoz szükséges feltételeket.

A legfontosabb pedagógiai feladat, hogy felfedezzük, feltárjuk és felismerjük a tanulási nehézségeket.

A tanulási nehézségek különböző természetűek lehetnek:

•  a tanítás nem megfelelő tempója
• a beszéd, a kommunikáció készség zavara
• a sokféle gátlás
• a módszeresség hiánya
• az időnkénti kikapcsolás
• a rossz tanulási módszer
• a tanulási motiváció hiánya
• szorongás, stressz
• az önértékelés zavara
• tanítási anyag bonyolultsága
• az oktatási folyamat mechanikus, monoton, differenciálatlan szervezés
• a tanár helytelen bánásmódja
• az osztálytársakhoz való nem megfelelő viszony

Nem minden tanuló tudja kialakítani saját tanulási módszerét. Egy jó tanár tud adni tanulási tippeket, tanácsokat a diákjai számára azáltal, hogy leül vele, és átbeszélik, hogy milyen módszerek lehetnek hatékonyak bizonyos tantárgyaknál. Fontos bemutatni többféle tanulási stílust, technikát, stratégiát és módszert, hogy a tanuló maga válassza ki, hogy melyik áll hozzá a legközelebb.

Azt hiszem, hogy avval mindannyian egyet értünk, hogy motiváció nélkül nem létezik tanulás. A tanulási motiváció energetizálja, irányítja és integrálja az egyén tanulási tevékenységét. A tanuló hozzáállása a tanuláshoz, a tanulás öröme, a tanuló pozitív és negatív érzelmei komoly befolyást gyakorolnak az információk feldolgozására, és előhívására. Az oktatási folyamat részét képezi, hogy a tanulók tanulási motivációját fejlessze, feltárja és erősítse. Véleményem szerint minden tanuló valamilyen szinten motiválható, de ehhez a tanuló alapos ismerete szükséges. 

Pedagógiai megfontolásból a tanulási motiváció négy színjét különböztetjük meg:

• Beépült tanulási motiváció: a tanuló lelkiismeretességből, kötelezettségből tanul, követi az iskolai elvárásokat.
• Belső tanulási motiváció: az anyag iránti érdeklődés, kíváncsiság mozgatja.
• Külső tanulási motiváció: A tanulás csak eszköz valamilyen külsődleges cél elérése érdekében.
• Presztízs motiváció: A belső énérvényesítő tendenciák és a külső versenyhelyzetek motiválják a tanulót

3.      A kognitív és motivációs stratégiát kialakító folyamat:

• a kognitív stratégia körébe mind az a tudás tartozik, mely lehetővé teszi az elsajátított ismeretek hatékony adaptálását új szituációikban (szelektív figyelem, az információk aktiválása, az ismeretek felidézése, alkalmazása stb) 
• Csapó szerint az elméleti tudás és gyakorlati tudás között gyenge a kapcsolat. A magas szintű elméleti tudás nem vonja maga után a tudás alkalmazásának képességét is.
• Motivációs stratégia: két különböző megnyilvánulási formája lehet.

o   Tevékenységorientációs stratégia: erőfeszítés, kezdeményezés, kitartás és motiváltság a feladatvégzésben.

o   Helyzetorientáció stratégia: tétovázás változékonyság, bizonytalanság jellemzi a tanulót. Saját aktuális érzelmi állapota befolyásolja.

4.      A kognitív és motivációs önszabályozást kiépítő folyamat:

A tradicionális tanári információátvitelben a tanár jelöli ki a célokat, meghatározza az interakciókat, kialakítja a tanulási környezetet, és a tanulónak alkalmazkodnia kell a tanárhoz és a feltételeihez. A tradicionális iskola nem veszi figyelembe a tanulók személyes céljait, mert teljesen különböző az iskola céljaival. Így a tanuló gyakran önvédő stratégiát alakít ki, kitérnek az erőfeszítés alól, és esetenként elidegenednek magától az iskolától is. Napjainkban a tradicionális iskolát egyre több kritika éri, ezért ki kell alakítani egyfajta új szemléletmódot. Ehhez azonban szükséges megérteni az önszabályozó tanulás dinamikájának mibenlétét, másrészt meg kell teremteni az önszabályozó tanulás feltételeit, körülményeit. Az újfajta önszabályozó tanulási folyamatban a tanár egyfajta facilitátorként van jelen, ahol a diáké a főszerep, Ő áll a tanulás központjában.

Az önszabályozó tanulás kulcsa a hatékony tanulási környezet kialakítása. Az önszabályozás dinamikája azt jelenti, hogy a tanulók válnak saját tanítóikká, a tanulók felelősségvállalással önszabályozó tanulással sajátítják el a tananyagot. A célok kialakítása a tanulókban elengedhetetlen az önszabályozó tanulás mechanizmusához.  E célok ugyanis irányítják a tanulók konkrét tanulási tevékenységét, így sikeresebbé válnak a tanulmányaikban. A tanárnak nagy szerepe van, hogy segítse a tanulót céljai megtalálásában, hiszen nagyon sok gyermek erre még nem képes.

A kutatók hamar rájöttek arra, hogy az ember anélkül is tud tanulni, hogy rá lenne kényszerítve, vagy valaki közvetlenül irányítaná őket. A saját érdekek és vágyak önálló megvalósítása pozitívan hat a tanulási folyamatra. Egy tanulási folyamatnál mindig figyelembe kell venni az egyén motivációs, érzelmi állapotát.

• A személy oldaláról nézve tekintetbe kell venni a személyes érdeklődést, a motivációs orientációt, és a pozitív-negatív érzelmeket.
• A szituáción belül mérlegelni kell a szociális szférát (egyedül vagy csoportban tanul az egyén), a feladat nehézségét, a felmerülő lehetséges veszteségeket, vagy nyereségeket, mellyel a tanuló szembesülhet.
• A feladat kontextusa meghatározó lehet. A kontextus alatt a feladatra vonatkozó verbális és nem verbális kommunikációt értjük (az utasítás részletezettségét, a feladatok konkrétságát, sorrendjét stb.)

Az egyén énképe nagyon fontos ebben a folyamatban. Az énképnek irányító, motiváció, információszerző funkciója van.

Mindent egybevetve az egészséges motiváció képezi a tanulók mentális egészségének maját, mely a tanulás szeretetét és a belső motívumok meglétét jelenti.