Differenciálás és adaptivitás

10. Differenciálás és adaptivitás

Báthory Zoltán Tanulók, Iskolák, Különbségek c. könyve alapján

            Azt hiszem, hogy egyetérthetünk abban, hogy nincsen két egyforma ember, így nincs két egyforma gyerek sem. Különböznek a természeti vonásaik, az érdeklődési körük, életvitelük stb. A tanulók közti különbségek biológiai, pszichológiai és szociológiai jellegűek.

 A könyv először a fiú-lány különbözőségét vizsgálja. A pedagógiai vizsgálatok kimutatták, hogy a tanulói teljesítményekben, érdeklődésekben és attitűdökben jelentősnek mondható a fiú-lány különbségek. Tyler (1969) rávilágított arra, hogy amíg a lányok általában a verbális képességgel kapcsolatos nyelvi tanulmányokban jobbak, addig a fiúk a numerikus és térbeli tájékozódó képességet igénylő matematikai és természettudományi tanulmányokban tűnnek ki. Azonban arra már Tyler is rájött, hogy a nemek közti különbségek eltörpülnek a nemek belüli különbségekhez képest.  A nemzetközi vizsgálatok kimutatták, hogy korai szakaszban a matematikatudás a fiúk-lányok közti különbség csekély, a fizika területén viszont jelentős. Azonban a matematika esetében is az életkor előrehaladtával a fiúk javára változik. Azonban az is kimutatható, hogy a humán tárgyak esetében a lányok a sikeresebbek.

Az 1995 évi Monitor-vizsgálatban három tantárgyat vizsgáltak 4. 8, 10, és 12 évfolyamosok körében. Érdekes eredmény, hogy amíg a 4, 8, 10. évfolyamon az eredmény szerint a lányok mutattak jobb teljesítményt, addig az érettségi előtt álló korosztályt vizsgálva a fiúk teljesítménye volt a jobb. A könyv ezt avval magyarázza, hogy például a gimnáziumokban a fiúkat szigorúbban szelektálják, mint a lányokat (a lányok létszáma az összlétszám kétharmada). Én nem gondolnám, hogy a fiúknak magasabb lenne a követelmény a gimnáziumba jutáshoz, mint a lányoknak.  Valahol a biológiai érettségnél, fejlődési szakaszokban keresném a választ.  Hasonlóan a tantárgyi kötődés terén is a fentebb említett vizsgálathoz hasonló eredmények mutathatók ki. Vagyis a lányok az jobban kedvelik a magyar nyelvet és irodalmat, az ének-zenét, a nyelveket, mint a fiú társaik. A fiúk viszont a fizikához, a földrajzhoz, a testneveléshez és a technikához vonzódnak erősebben.

Sok esetben felmerül a kérdés, hogy együtt, vagy külön oktassuk a fiúkat-lányokat. Magyarországon régen léteztek leány és fiúiskolák. Ez a tendencia megváltozott, manapság már inkább koedukált iskolákban tanulhatnak a gyerekek. „Az együtt nevelés általában demokratikus-humánus és hasznossági-gazdaságossági értékekre vezethető vissza, mint például a két nem eltérő szerepfelfogásainak közelítése, a nők mint elnyomott társadalmi csoport felszabadítása, a nők kompetenciájának bekapcsolása a modernizációs törekvésekbe. Ilyen értelemben az együtt nevelés a társadalmi kiegyenlítődés eszközének tekinthető, még akkor is, ha a teljesítménybeli különbségek különböző tanulásszervezést sugallnak. „ (Báthory)

Már Tyler is kimutatta, hogy a nemek közti különbségek mértéke mindig eltörpül a nemen belüli különbségekéhez képest. Jelentős különbségek vannak a tanulók általános értelmi képességei között is. Az, hogy az intelligencia öröklött vagy környezeti hatás által alakul ki, máig vitatott. Abban viszont egyetérthetünk, hogy az intelligencia nem egységes szerkezetű. Thurstone hét faktort különített el: az észlelési képességet, az emlékezést, a számolási képességet, a téri viszonyok megadásának képességét, a nyelvi megértést, a beszéd késséget, és a következtetés képességét. Más szerzők ugyan ettől egy kicsit eltérő intelligenciastruktúrát állapítottak meg, de abban mind egyetértetek, hogy egy ember egyszerre lehet bizonyos képességekben  kiváló, míg másokban közepes, vagy gyenge.

A könyv kutatási eredményeket közöl, hogy milyen befolyással van a szocioökonómiai státusz a fiatalok tanulási eredményeire. Vagyis befolyásoló tényező a gyermek tanulási eredményére a szülők iskolázottsága, de az is, hogy kis vagy nagy családból származik, generációk élnek-e együtt és hogy milyen körülmények között él (elvált szülök, saját szoba stb). A könyv itt jegyzi meg, hogy a magyar közoktatásban mennyire jellemző az esélyegyenlőség. Egy tanár az interjú során beszélt arról, hogy azok a gyerekek, akik több odafigyelést kapnak a szülők részéről, magasabb iskolai végzettségű szülők gyermekei, jobb tanulmányi eredményt produkálnak, mert ha a gyermekben nincs is meg a kellő motiváltság a tanulásra, a szülők odafigyelése, és noszogatása hatására sikeresebbek a tanulmányaikban. Az esélyegyenlőtlenség nem csak a családi háttérben mutatkozik meg, de az is befolyásolja a gyerek esélyét az élet különböző területein, hogy milyen iskolába kerül. Az a gyermek, aki az iskolájában megkapja a kellő támogatást esetleg a tehetségének kibontakoztatásában is, az nagyobb eséllyel indul neki az életnek. Sajnos itt Magyarországon a Gimnázium – gimnázium és gimnázium – szakközépiskola között is óriási a különbség.  Nem mindegy, hogy melyik intézménybe kerül be a gyermek. Egy gyengébb gimnázium vagy szakközépiskola esetén hátránnyal indulnak a fiatalok, főleg, ha továbbtanulás a cél.

Kutatásokat végeztek annak feltárására, hogy vajon a családi háttér, vagy az iskolai befolyás a mérvadóbb a tanulmányi eredményben. Az eredmény azt mutatta, hogy amíg a gyermek tanulmányai elején inkább a szülői, családi hatás a mérvadóbb, addig középiskolában már az iskolai hatás az erősebb. A kutatási eredménnyel nem vitatkoznék, de véleményem szerint minden korosztályban a családi háttér jelentős befolyással bír. Mindamellett elmondhatjuk, hogy fontos a szülők és az iskola közötti együttműködés, hogy a tanuló sikerrel vegye az akadályokat.

      Amint már említettem, az iskolák között is nagy a szintkülönbség, eltérés. Ez az eltérés adódhat az iskola szociológiai jellege, elhelyezkedése (kis település) miatt, de ez az eltérés adódhat az iskola típusa, pedagógiai jellege, jellemzői (tantestület által kialakított tanítási stílus, tanárok minősége, iskolai tradíciók) miatt is. Egy régi, hagyományokkal rendelkező iskolákban az átlagosnál nagyobb szerep juthat a pedagógiai tényezőknek. Talán ez magyarázza, hogy miért sikeres az oktatás a pannonhalmi iskolahegyen vagy a Sárospatakon.  Azonban egy új iskola is lehet sikeres, ha képes rá a tantestület új stílus kialakítására.  Itt jegyezném meg azt, hogy egy iskola mennyire sikeres, nem csak a tradíciók számítanak, fontos, hogy kik, milyen tanárok tanítanak. Egy iskola sikere nagymértékben függ a tantestülettől. 

A tanulók teljesítménye három tényezőtől függhet:

1.      Tanulók közti különbség létezésére következtethetünk

2.      Az iskolák és osztályok között is nagy a különbség (van olyan osztály, ahol kevésbé jó képességű gyerekek vannak, vagy olyan ahol a fegyelem nagy gondot okoz, ezeknél az osztályoknál nehezebb a haladás)

3.      Az iskolarendszerek közti különbségek

A kutatások bizonyítják, hogy az iskolák, osztályok közti különbségek jellemzően kisebbek, mint a tanulók közti különbségek. Azonban az iskolák, osztályok közti különbségek országonként változó mértékű. Egy kutatás kimutatta, hogy a magyar iskolarendszerben az iskolák közti különbség az alsóbb tagozaton (10 év körül9ek), a nemzetközi átlaghoz hasonlítva nagy, míg a felsőbb évfolyamnál (14-17 évesek) a nemzetközi átlag közelébe kerül. Svédországban, Finnországban és Japánban az iskolák közti különbség feltűnően csekély, mely adódhat az adott ország oktatáspolitikájából.  

Kutatásokat végeztek, hogy a középiskolák milyen mértékben készítik fel a tanulókat a felsőoktatásra. Az eredmény megdöbbentő. A középiskolák csupán 28%-a teljesíti elfogadható színvonalon a felsőoktatásra való felkészítés funkcióját és 24% a tölti be a tehetséggondozás feladatkörét.

A tanulók és az iskolák közti különbségek miatt szükséges lenne egy differenciális tanításelméleti szemlélet megvalósítása.

A tanulói különbségekhez való alkalmazkodás iskolai-pedagógiai kérdéseit és lehetőségeit elsőként Glaser rendszerezte az adaptív pedagógiáról írt könyvében (1977).  A differenciálás a tanulásszervezésben nagyon fontos. A tanárnak figyelembe kell venni az egyéni különbségeket, és a szerint kell az óráját felépíteni. Hortobágyi Katalin (1985-1990) a differenciálásnak  oktatáspolitikai és didaktikai-tanulásszervezési jelentéségét emeli ki.

A hagyományos iskolában általában készek, előregyártották a tanulásszervezés formái.  Külsőleg határozzák meg a tartalmakat, a tanuláshoz rendelt időt, az előrehaladás menetét, így a differenciálás a tanórákra szorítkozik. A belső differenciálás módja a frontális munka, a csoportos munka és az egyéni tanulás.  Sokáig közel 40 évig fel sem merülhetett az adaptivitás lehetősége a tanulásszervezésben.  Az iskolák nem rendelkeztek az ehhez szükséges autonómiával.  Manapság egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk a differenciált nevelésre, oktatásra, a könyv megkérdőjelezi, hogy a mai tanárok vajon fel vannak- e készülve rá.  Nos, véleményem szerint egy – két alternatív iskola kivételével a mai oktatás továbbra is a régi, megszokott, hagyományos módon oktat.

            Sok esetben felmerül az a kérdés is, hogy előnyösebb-e, ha az értelmi képesség szempontjából homogén csoportokat hozunk létre, vagy a heterogén csoportok a célravezetőbb. Az iskolaszervezés klasszikus formái az angol-szász országokban alakult ki. Két csoportot hoztak létre az egyik a „streaming”, ahol a tanulókat az intelligenciájuk alapján sorolták csoportba, a másik a „setting” ahol még a tanulók speciális képességeit és érdeklődési körét is figyelembe vették.  A differenciálásnak megvan az előnye. A jobb képességű csoportok gyorsabban haladhatnak. Ez a módszer Magyarországon is egyre inkább elterjedt. Eleinte csak a nyelvoktatásban volt jellemző ez a fajta homogén csoportbontás, de manapság már egyre gyakoribb más tantárgyaknál is, mint például a matematika vagy a történelem. Azonban komoly károsodás érheti azokat a gyerekeket, akik a gyengébb csoportba kerültek, a differenciálás szelekcióba csaphat át. A pedagógiai kutatók a heterogén csoportokat tartják kedvezőbbnek a tanulási teljesítmény alapján, főleg az általános iskolában.  A középfokú iskolákban megváltozik a csoportképzés elve. Egyre fontosabb a hatékony tanulás, és főleg az egyéni tanulás. Előfordulhat, hogy a tanulmányaik vége felé a diákok már teljesen egyéni tanulási terv szerint haladnak.

            A differenciális tanulásszervezés teljesen átalakítja egy hagyományos iskola rendjét. Különböző csoportokat, osztálytermek helyett, tanulószobákat hoznak létre. Előfordulhat, hogy egyes gyerek egy egész évfolyamot ugrik. A tehetséges gyerekek haladása gyorsabb lehet. Sajnos hazánkban ez a fajtaoktatási módszer még nem annyira elterjedt, de persze kivételes esetek mindig vannak.