A különleges bánásmódot igénylő tanulók oktatása

11. A különleges bánásmódot igénylő tanulók oktatása

Falus Iván Didaktika c. könyve alapján

„Vannak olyan gyerekek, akiknek állandó, vagy átmeneti jelleggel fizikai, biológia, pszichológiai, intellektuális, családi vagy szociokulturális okok miatt egyéni sajátos nevelési-oktatási szükségleteik vannak, ezért a speciális a nevelési-oktatási szükségletekhez, sajátosságokhoz egyénenként igazodó bánásmódot igényelnek az iskolában. Őket nevezzük különleges bánásmódot igénylő gyermekeknek.” (Didaktika).

A könyv ezeknek a gyermekeknek négy típusát különbözteti meg.

1. Speciális nevelési szükségletű gyermekek:
2. Tanulási problémákkal küzdő tanulók:
3. Magatartászavarok miatt problémás tanulók:
4. Kivételes képességű tanulók tehetségek:

A különleges bánásmódot igénylő tanulók oktatásáról-neveléséről napjainkban nagyon sokat lehet hallani. Ide tartoznak az SNI-s gyermekek is. Valószínű, hogy ez a kifejezés ismerős számunkra. Azokat a gyerekeket neveznek így, akik bármiféle testi, érzékszervi, beszédfogyatékkal rendelkeznek, de ide tartoznak az autisták, és a pszichés fejlődés zavarai miatt nevelési, tanulási folyamatban tartósan vagy súlyosan akadályozottak, mint például a dyslexia. Vagyis, akkor beszélünk SNI-ről ha egy gyermek akadályozott olyan dolgok megtanulásában, amelyre a kortársai képesek. Ezekről a gyerekekről egy bizottság állít ki szakérői véleményt, és javasol megfelelő iskolát, intézményt. Bayliss (1995) leírása szerint beszélhetünk időszakos vagy állandó, enyhe és súlyos dimenzióról. Ez alapján kell értelmezni, és megítélni a gyermek speciális nevelési-oktatási szükségleteit.

Azonban számtalan esetben a hagyományos iskoláknak is tudniuk kell integrálni a különleges bánásmódot igénylő tanulókat. Az utóbbi 15 20 évben külföldön egyre jobban tért hódít az integráció. Azonban véleményem szerint itthon ere nem minden intézmény van még felkészülve. Így szükséges lenne az iskolakultúra változására, fejlődésére, hogy ezek a gyerekek ne elszigetelten „megbélyegezve” éljék meg a tanuló éveiket, hanem integrálva egy hagyományos oktatás keretében sajátíthassák el a tananyagot. Természetesen vannak olyan súlyos esetek, amikor az integrálás megoldhatatlan.

A különleges bánásmódot igénylő tanulóknak sajátos nevelés szükséges.  Ezeket egyrészről biztosítják a különböző szakemberek (gyógypedagógus, gyógytornász, logopédus, konduktor, terapeuta, fejlesztő pedagógus stb.) De szükséges, hogy a környezete is megfelelően legyen kialakítva (rámpa, emberi segítség pl. vak gyermek esetében).

Régebben ezek a gyermekek intézetekben éltek, és nem képezték őket. Azonban a kötelező alapfokú képzés bevezetése és a gyógypedagógia kialakulása tette lehetővé hogy ezek a gyermekek is tanulhassanak. 

  Magyarországon 1981-ben kezdődtek a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán az integrációval kapcsolatos kutatások. Az 1985-ös oktatási törvény már lehetővé tette a gyógypedagógusok regionális szintű alkalmazását, így egy szakember már több óvodában és iskolában biztosíthatta a szakszerű fejlesztést.

Integrált fejlesztés lehet:

• Lokális integráció, közös az iskolaépület, de nincs a gyerekek között kapcsolat
• Szociális integráció, a tanulás elkülönülten zajlik, de vannak közös szabadidős programok
• Funkcionális integráció, itt a tanulás már közösen zajlik, ami történhet részlegesen, bizonyos részében vannak csak együtt a gyerekek, és van teljes integráció, ahol már a teljes tanulási időt együtt töltik a gyerekek.
• Fordított integrációról akkor beszélünk, ha a speciális iskola fogadja be a nem fogyatékos tanulókat (Pető Intézet).
• Spontán integráció az, amikor úgy kerül be egy sajátos oktatási –nevelési igényű gyermek az óvodába / iskolába, hogy erre a tanárok nincsenek felkészülve. Ebben az esetben a szülő felelőssége a gyermek szakszerű nevelésének a biztosítása.

Kutatások azt bizonyítják, hogy az integrált nevelést kapó gyermekek teljesítménye jobb, mint azoké, akik elkülönülten tanulnak, viszont az önértékelésük alacsonyabb. A fogyatékosok jelenléte nem gátolja a többi gyerek előrehaladását, viszont toleránsabbak a mássággal, segítőkészségesebbek.  

Az integrálás mellett leginkább az szól, hogy pozitív magatartás mintát közvetít, a gyerekek könnyebben be tudnak illeszkedni a társadalomba, nem kell elszakadniuk a családtól.

Azonban számos érv szól ellene is. Sokszor formális csak az integráció így hátránya származik belőle a gyermeknek. Jobban terheli az iskolát, pedagógusokat, akik nincsenek megfelelően felkészülve a feladatra.

Az integrálás számos kérdést is felvet. Melyik fogyatékossági kategóriára terjeszthető ki leginkább az integrálás? Amint azt már említetem, nem minden fogyatékos gyermek tanítható integráltan, hiszen vannak olyan súlyos fogyatékkal élők, akik fejlesztése szakintézményekben történhet eredményesen.  Itt felvet egy másik kérdést is, hogy milyen arányban képes elviselni egy osztály a speciális fejlesztést - oktatást igénylő tanulókat?  És véleményem szerint fontolóra kell venni azt is, hogy nem hátráltatja-e a fejlődésen a többi gyermeket?

Azonban gyakrabban találkozhatunk az integráció során tanulási problémával küzdő tanulókkal az iskolákban, óvodákban. A tanulási problémák külső és / vagy belső problémákra vezethetők vissza. A tanulási nehézségeket két csoportra bonthatjuk:

1.  Tanulási nehézségek, amelyek csak egyes tanulási helyzetekben, egyes területeken, időszakosan jelentkező, gyakori tanulási probléma. Ezeket okozhatja a hosszabb betegség miatt lemaradás, a tanulási módszerek ismeretének hiánya, hiányos vagy nem reális önismeret. Külső okokként megemlíti a könyv a családi problémát, motiválatlanságot, szociális, kulturális, nyelvi hiányosságot. Ezeken a problémákon lehet segíteni, különórákkal, felzárkóztató foglalkozásokkal. A külső okok esetén eredményes lehet a családlátogatás, családsegítő szolgálat igénybevétele.

2.      Sok gyermeknél tanulási zavarok is felléphetnek. Ebben az esetben a tanulónál egyes képességterületek működésében jelentkezik súlyos és tartós probléma. Elsősorban az olvasás, írás, helyesírás és matematika területén okozhat problémát.

a.       Beszélhetünk neutrogén tanulási zavarról, amikor a központi idegrendszernél van probléma. Ilyen a leginkább ismert diszlexia (olvasás), vagy diszgráfia (írászavar), diszkalkulia (számolási zavar), diszfónia (hangzási képzavarok) stb. 

b.      Pszichogén tanulási zavar: korai életszakaszban elszenvedett környezeti ártalmak (motiválatlanság, szorongás, kudarcorientált viselkedés).

c.       Poszttraumás tanulási zavarok: gyermekkorban történt agykárosodás.

3.      Tanulási akadályozottság: tanulás minden terültén jelentkező átfogó, súlyos, és tartós tanulási probléma (kognitív, motoros és orientációs, emocionális és szociális, kommunikációs zavarok) Fejlesztő pedagógus szükséges. Integrálás lehetséges, de külön feladatok szükségesek.

Beszélhetünk még magatartászavarok miatt problémás tanulókról is. Ilyenek lehetnek az engedetlenség, hazudozás, csavargás, lopás, züllött viselkedés (alkohol, drog))

Kósáné Ormai Vera két típusát különbözteti meg:

1.      Visszahúzódó (regresszív), depresszív tanuló: félénk, csendes, szorongó, csavargó

2.      Ellenséges (agresszív), inkonzekvens viselkedésű tanuló: engedetlen, kötekedő, támadó, hiperaktív

Ezeken kívül még a könyv megemlíti még a beilleszkedni nem tudó (aszociális) és a közösség ellen forduló (antiszociális) kategorizálást is.

A magatartás zavarokkal küldő gyermekeknél először az okokat kell feltárni (családlátogatás, személyes beszélgetés, pszichológiai vizsgálat).

A visszahúzódó gyermekek esetében eredményre vezethet a csoportos vagy párban folyó munka. Fontos, hogy testreszabott legyen a feladat. Az összeférhetetlen tanuló esetében az egyéni feladat vezethet eredményre. Fontos a velük megbeszélt külön feladat kiadása, és a követelmények következetes számonkérése.  Mind két típus esetében dicsérjünk, emeljük ki a pozitívumokat, ezáltal motiváljuk a tanulókat. 

Egyre több szó esik, és egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk mostanában a tehetséggondozásra. A kimagasló teljesítmény lehet örökletes, de ki is alakulhat. A velünk született tehetség azonban csak akkor bontakozik ki, ha megvannak a megfelelő külső feltételek és a személyiség több összetevője (motiváció, szorgalom, kitartás, akarat) is egyben. Pl.: Egy ismerősöm gyermeke imádja a zenét, a szülők járatták is zongoratanárhoz, a tanár roppant tehetségesnek tartotta, de a gyerekben nem volt meg a kitartás, szorgalom, hogy a tehetsége kibontakozzon.

A tehetségek lehetnek:

• intellektuális (tudományos)
• művészi (képző-és zenei, előadói, írói, rendezői)
• pszichomotoros (sport, mozgásművészetek, fafaragás)
• szociális (vezető, szervező)

A tehetség felismerése mind a szülő mind pedig a pedagógus feladata, azonban a pedagógusnak jelentős szerepe van abban, hogy a gyermek megkapja a megfelelő foglalkozást, támogatást.  Geffert Éva és Herskovits Mária összeállított egy listát, ami segít a tanároknak a tehetségek felismerésében.  Ezek közül felsorolnék néhányat:

•  nagyon sokat tudnak a különböző dolgokról
• szókincsük gazdag, és szokatlan kifejezéseket is megfelelően használnak.
• sokat olvasnak, szeretik a lexikonokat, atlaszokat
• kritikusan, függetlenül gondolkodnak, értékelik a helyzeteket
• őket érdeklő kérdésekkel nagyon elmélyülten foglalkoznak
• sokféle és sokszor szokatlan kérdéseket tesznek fel

A könyv foglalkozik a tehetség gondozás nemzetközi gyakorlatával, azonban én most elsősorban a haza gyakorlatot említeném. Nálunk elsősorban három gyakorlat létezik.

1. Gyorsítás, léptetés: a tehetségek egy év alatt több tanév anyagát átveszik (lehet hallani olyan gyerekről, aki már 12-14 évesen egyetemre jár, ennek azonban számos veszélye lehet)
2. Elkülönítés, szegregáció: tehetségeseket kiválasztják, és külön oktatják őket
3. Gazdagítás, dúsítás: normál iskolába járnak, de a tanulás bizonyos idejében differenciált tehetséggondozásban részesülnek

Magyarországon a többség hagyományos iskolába jár, de a tanárok külön is foglalkoznak velük. Az Oktatási Minisztérium szervezésében 2000-ben elindult az Arany János Tehetséggondozó Program. Keretében a kistelepülésen élő tehetséges középiskolás gyerekek tehetséggondozásával foglalkozik.